Elég érezni? Többször is fellépett a Dubaji Világkiállításon a zalai énekesnő, Agárdi Szilvi

Nemzetközi kongresszuson is énekelt

Nyáron számoltunk be arról, hogy teljesen elvesztette látását, ebből kifolyólag újra kellett terveznie az életét. Szintén ebben az időszakban keresték meg a magyar szervezet részéről, hogy lépjen fel a Dubaji Világkiállításon.

- Hosszas szervezés előzte meg az utazást. Egyeztetni kellett, hogy mikor megyek, mennyi ideig tartózkodom ott, a repülőjegyeket, a szállást, a fellépések dátumait, illetve a kísérőm személyét, nyilván egyedül nem mehettem. Mindannyian azért izgultunk, hogy rendben legyenek a dolgok - utólag elmondta, minden jól sikerült. 

- November 16-án és 17-én léptem fel. Annyira megtetszett nekik a műsor, hogy 19-ére is felkértek, azonban ezt az eseményt már nem a magyarok szervezték, nemzetközi kongresszuson énekeltem.

Hogyan élte meg látássérültként?

Akárhogy nézzük, Dubaj eléggé a vizualitásról szól. Toronyházak, szép fények, megvilágítások, luxusautók, helyenként 12 sávos autópályák és még sorolhatnánk. Vajon milyen lehetett látássérültként megélni?

- Pont azon gondolkodtam, milyen érdekes az élet, meg a sors keze, hogy pont most látogatok el, amikor már nem láthatok belőle semmit. Elhatároztam, olyan szemmel fogom nézni, amely egyrészt odaképzeli, hogy nézhet ki, másrészt pedig az illatokból, az ízekből, az emberek viselkedéséből fogok képet alkotni - mesélte. - Amikor kiszálltunk a repülőből, megcsapott az az isteni párás, meleg levegő. Mi ugyebár nyakig fel voltunk öltözve, hisz a hidegből jöttünk. Szokatlan érzés kerített hatalmába: megérkeztünk egy másik világba, másik kultúrába.

A Magyar Pavilon

A Magyar Pavilon tematikáját tekintve a vizeink kerülnek előtérbe. Alapvetés, hogy a víz bemutatása víz használata nélkül megy végbe. 

- Az Expo 2020 Dubai valami fantasztikus, olyan, mint egy óriási fesztivál. A Magyar Pavilon egyszerűen zseniális. Több mindent meg tudtam tapintani. A lábam alatt végig üveg volt, ott folyt a víz, de számítógépes hatásként jelenítették meg. Még a Hévízi-tó tavirózsa makettjét is megfoghattam. Elképesztő precizitás jellemezte. Elénk tárult egy óriási labdamedence, amely a buborékokat jelképezte, remekül relaxálhattunk. 

A páratlan vízkincsek mellett nagy hangsúlyt kapott a magyar gasztronómia.

- Megkóstolhattuk a kultikus ételeinket, például csirkepaprikást és Eszterházy-kockát. Azt kell mondjam, kiemelkedett a többi pavilonhoz képest, persze némileg az elfogultság beszél belőlem.  

- Megnéztük többek között Thaiföld, Japán, Dél-Korea, Madagaszkár, és a Seychelle-szigetek pavilonját. Valósággal repül ott az idő, jó nagy távolságok vannak a pavilonok között. A thai lett a kedvencem, 4D-s vetítést alkalmaztak. Mozgott alattunk a padló, vizet fújtak az arcunkba, jók voltak a hanghatások, nem mellesleg éreztük a thai ételek illatát. Tetszett a vendégszeretetük, kedvelik az európaiakat. Egyszerűen annyi impulzus ért, folyamatosan zajllottak a programok. Hallod a zenét, közben mászkálnak az emberek, jókedvűek, tényleg olyan dimenzióba cseppensz, hogy megfeledkezel az idő múlásáról - tette hozzá.  

- Itt, ott, amott helyeztek el színpadokat, mindig másikon léptem fel, ahova időpontot foglaltak. Nagyon büszkén, leginkább magyar dalokat énekeltem. A Most múlik pontosan mellett elhangzott a Vigyázz a madárra, és a saját számom, a Sose add fel.

Az igazi értékeink

Mikor bemutatták a jövőbeli technológiát, ráeszmélt, mennyire értékes az, amivel most rendelkezünk.

- A harmadik fellépés szintén az expo területén zajlott, csak más szervezésben. Az egész épület újrahasznosított anyagokból épült fel. Még a talaj is! Narrálták nekem, hogy régi sörösüvegek darabjaiból készült. Ámulatba ejtő technikával dolgoztak.

Magánprogramok

Értelemszerűen a privát programok sem maradhattak el.

- A sivatagi rally egészen magával ragadott. Számomra izgalmasabb volt, ugyebár nem láttam, mi fog következni. Mondtam a többieknek, hogy csukják be a szemüket, érezzék át. Így még félelmetesebb és élvezetesebb volt nekik. Aztán tevegeltünk. Egészen különleges a járása, mellette pedig olyan alázatos állat.

- Tetszettek a helyi ételek, ízek, a piac, a nyüzsgés, egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Alkudozni kellett. Furcsa, mert nem szoktunk hozzá. Úgy érzem, könnyedén idomultunk a helyiekhez. A tengerpart szintén lenyűgözött. Én nem néztem meg a Burj Khalifát, mert úgy gondoltam, valószínűleg nem élvezném - részletezte, aztán leszögezte: akárhova is megy a világban, Várvölgyre vissza fog vágyni.

Féltették. Azonban Szilvi története remek példája annak, hogy meddig lehet eljutni kitartással. 

- Emlékszem, apukám akarta mindig, hogy énekeljek. Anyu óvott, nehogy összetörjek lelkileg, de aztán belátták, ez az utam. Lehet, hogy 5 évvel ezelőtt azon gondolkodtam, miért nincs ilyen lehetőségem, de akkor még nem álltam rá készen. Az élet mindig megmutatja, mikor vagy elhivatott arra, hogy meg is tudd valósítani. Hiszek abban, hogy mindennek megvan a maga menete, kiteljesedése.