A közösségi média magánya – Sweat filmkritika

Akadnak köztük semmihez sem értő, álbölcsességekkel dobálózó szélhámosok, lenge öltözékben pózoló kirakatcelebek, de lelkiismeretes motivátorok is. Magnus van Horn ebbe a világba enged betekintést a Sweatben. Sylwia (Magdalena Kolesnik) fitneszedző, az egyik közösségi oldalon nagyjából 600 000 követője van, igyekszik velük szoros és közvetlen kapcsolatot ápolni.

A gyönyörű, mindig közvetlen és mosolygós lány azonban magányos, párkapcsolatot szeretne. Emiatt fakad ki egyik videójában, mely a médiában és a rajongói közt is nagy visszhangot vált ki. Van Horn ötlete abszolút aktuális és remek.

Fogott egy sokszor látott témát, átültette a modern világba, s egy olyan történetet mesélt el, ami bárkivel megtörténhet, még csak különösebben híresnek sem kell lenni hozzá. Kicsit a 2012-es Teddy mackó című filmre emlékeztetett a koncepció, mely egy középkorú testépítőről szól, aki anyja érzelmi zsarolásai miatt már-már kínosan szégyellős, pedig csak szeretetre vágyna. Máshova fut ki mindkét alkotás, de sok dologban egyeznek.

Két, a mai normák szerint tökéletes külsejű személyről szólnak, aki nagykanállal habzsolhatná az életet, mégis sokkal inkább érzi magát magányosnak. Sylwia társasági élete nagyjából kifogástalan, élvezi is azt, amit csinál, egyedül a szerelem nem kopogtat be hozzá. A cselekmény néhány hoszszabb szegmensre van bontva, ezek azt hivatottak ábrázolni, miként telnek hősünk mindennapjai. Az első konfliktust egy perverz zaklató szállítja, s noha a férfi nem agresszív, kár lenne azt feltételezni, hogy nem veszélyes.

Ezt követően a főhős édesanyjának szülinapi bulijára látogatunk el, ahol újfent felszínre tör a magány mibenléte. Sylwia mintha nem találná a helyét, egyedül a kutyája és az edzések nyújtanak számára támaszt. Döntései olykor megkérdőjelezhetőek, a magabiztos kisugárzást maga mögött hagyva kergeti magát kínos szituációkba.

Végtelenül komplex jellem, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ennek a történetnek egyszerre a hőse és antihőse. A zárás mondhatni megadja a revelációt, mégis hiányérzetet hagy maga után. Mintha van Horn nem feltétlenül tudta volna, mi legyen a végső konklúzió.

Az alkotói szándék világos, de valahogy nem tudtam szabadulni a se füle, se farka érzéstől. Magdalena Kolesnik szinte minden jelenetben feltűnik, és mintha ráöntötték volna a szerepet. Tökéletes választás volt, nemcsak külsőre, de a játéka alapján is. Igéző tekintetében bizony ott lappang a magány, de ezen felül is rengeteg érzelem köszön vissza az arcáról.

A Sweat nem rossz film, de számomra sajnos inkább érződik egy kihagyott ziccernek. Érdekes témákat boncolgat egyedi aspektusból, aktuális és átélhető köntösben, ráadásul a zárás után is beszédtémát szolgáltat, gondolkodóba ejt. Kár, hogy a tempó itt-ott indokolatlanul komótos, bő negyedórát lehetett volna vágni belőle, a legnagyobb problémám azonban inkább az, hogy a film a főszereplőjével egyetemben sokszor nem találja a helyét. Szerencsére így is erős és színvonalas karakterdráma, csak a várt katarzis maradt el.