Ábel a rengetegben? Kirándulás a csömödéri kisvasúton

Nemrég lehetőségem volt részt venni egy kalandos utazáson pártucatnyi szerencsés útitársammal.

A Zalaerdő Zrt. hirdette meg pünkösdi hétvégére a Csömödéri Állami Erdei kisvasutas programját. Az Instagramon találtam egy posztban: a dízelmozdony mindhárom napon jár, de szombaton egy kuriózum, gőzmozdony is lesz. Ő Ábel. Némi informálódás után kiderült, hogy nem lehet elővételben jegyet váltani, csak a helyszínen. Így nem kis izgalommal indultunk szombat reggel, vajon lesz-e helyünk? Mert nyilván korlátozott a hely. Egy órával előbb érkeztünk a csömödéri kisvasútállomásra a biztonság kedvéért. De felesleges volt a sietség. Kiderült ugyanis: nem lehet még jegyet venni, majd a vonaton felszállás után.

A gyerekek azonnal birtokba vették a remek játszóteret. Közben szépen kezdett gyülekezni a tömeg a vágány mellett. A tervezett indulás előtt beállt a szerelvény.

Érdekesség: nem szénnel fűtik, nagy hasáb fák voltak bekészítve a kazán elé.

Rugalmasak voltak a szervezők, látva, hogy erősen telnek a kocsik, még egyet hozzákapcsoltak. Volt zárt, üvegablakos kocsi és nyitottak is. Ki-ki kedve szerint választhatott. Az időjárás tavaszias, kirándulásra kedvező volt. De jól fel kell öltözni egy nyitott kocsiban. Annyi tanácsom lenne a szervezőknek, legközelebb hívják fel az utasok figyelmét előre: a gőzmozdony roppant sziporkázó szerzet. Habár nagyon cuki és, az utazósebessége csupán 15 km/h, de egy kis szellővel bőven száll korom a nyitott kocsikba. Alkalmasint még izzó sziporka is, ami kárt tehet (tett is) a ruházatban. És a szemünkbe is jutott jócskán törmelék.

Aztán a gőzös jellegzetessége a kipöfékelt bőséges gőz. Abból is jutott a kocsikba erős köd alakban. Nem panaszként, én az egész utazást élveztem. De akinek az új dzsekije égett ki picit, az nem volt maradéktalanul boldog. Ezért javaslok ilyen alkalomra olyan öltözéket amit nem sajnál az ember. Ennyit a negatívumokról.

No de vissza a mesés utazáshoz. Az induláskor ugye láttuk, hogy Ábelnek hívják a gőzöst. És az egyik ifjú utazót is, ahogy hallottuk fél füllel. Hát milyen jófej szülők már? Elhozták Ábelt Ábelezni.

Az út Csömödértől Kistolmácsig tartott majd ugyanez vissza. Volt aki azon morfondírozott, vajon ez a zakatolás mennyire idegesítheti a falvak lakóit, akiknek a kert végében vagy épp a házuk előtt haladtunk el. De alaptalan volt az aggodalom. Megható volt látni, ahogy kivétel nélkül mindenki boldogan integetett ahogy meglátta a különleges szerelvényt. Többen fotózták is. Voltak akik helyismerettel rendelkeztek és személyautóval mindig beelőztek bennünket. Így a következő megállónál vagy vasúti átjáróban fotóztak mindig. Egyre csak tovább. A kistolmácsi állomáson átrendezték a kocsikat, addig elölről másodikak voltunk, visszafelé utolsó kocsi lettünk. Így sokkal jobban láttuk az egész szerelvényt. Érdekesség, a mozdony nem megfordult, hanem csak átment a hátsó kocsi felőli végre, úgymond tolatva húzta a kocsikat visszafelé.

Az út maga is szuper volt. De rengeteg adalék szolgáltatta az életre szóló élményt. Nem tudni, véletlen, a szervezők, vagy a ló tulajdonosának jófejsége folytán, de egy hosszú pányvára kötött paci volt egy réten. Közvetlenül a sínek mellett. Lassítottunk és odajött teljesen közel, kéznyújtásnyira. De láttunk még bivalyokat, szürkemarhákat, birkákat, „hagyományos” magyartarka teheneket. Végtelen mezőket, gabonatáblákat. Kis hidakon keltünk át megannyi patakon. Mocsaras berkesen és hatalmas tölgyerdő szélén is suhantunk békésen zakatolva. Mindezt kényelmesen ülve.

Nagyjából kétórás program volt. Útközben elmajszoltuk a magunkkal hozott elemózsiát.

Aztán boldogan, kellemes élményekkel feltöltődve indultunk haza.

Köszönjük a csodás programot a szervezőknek, a személyzetnek a hibátlan lebonyolítást!

Még megálltunk azért egy érdekességnél Csömödér szélén. Minden bizonnyal a legendás Dallas TV sorozat ihlette a Southfork Ranch birtokot. Igaz ugyan, csak a jellegzetes kerítés és felirat látható az útról. De épület is van beljebb. Nyilván magánterület, nem mentünk be, csak rácsodálkoztunk a bejáratra.

Érdemes nyitott szemmel élni a világban. Itt a példa: egy első ránézésre nem túlzottan a digitális világban mozgó cég, egy erdészet is szerepel az online térben. És egy Instagram poszt segítségével talált egymásra a program és a résztvevők.

Németh Ferenc

Olvasó