Díjat kapott Bence Lajos muravidéki irodalmár

- Olyan időszakot élünk, mikor a kitüntetéseket vagy elhárítják, vagy fanyalogva fogadják – vélekedett Bence Lajos. – Én örülök mindegyiknek. Ezzel a sajtódíjjal nemcsak az én munkámat ismerték el, hanem azon társakét is, akik a muravidéki közösség ügyeit nem felszínesen kezelik, és olyan tevékenységet szorgalmaznak, amivel hosszú távon is biztosítják a nemzetrész fejlődését és jövőbe vetett hitét, megpróbálják megrajzolni annak önképét. Ezen a téren, úgy érzem, az elmúlt 30 évben sok minden történt a Muravidéken. Ez a közösség az 1960-as évek környékén egyszer már meghalt szellemileg, határok közé szorult, majd elsőként oldotta fel a zárat az anyaország felé, amely Zala megyén keresztül próbálta méltatni azt a tevékenységet, amit mi itt egy idő után már tervszerűen, közösségi nevelési cél címén próbáltunk megvalósítani. Ehhez irodalom és újságírás kellett. Ma is hiszem, hogy az 1956-os forradalom nélkül itt nem lett volna magyar sajtó, újságírás és különféle kiadványok.

Ezt – mint elmondta – már bizonyítékokkal is alátámasztja.

- Mikor megjelentek az első menekültek Magyarországról, akkor nálunk, Lendván elhatározták, hogy azoknak, akik átlépték a határt, sugároznak magyar nyelvű műsort és felhívást írnak az újságban, hogy mi a teendő, mely szervekhez fordulhatnak segítségért. Nemzetközi üggyé vált a dolog, mintegy 1500-an jöttek át Magyarországról. Visszagondolva, valódi csoda, hogy annak az egy hétnek az eseményeiről mennyi hasznos információt kaptak ezek az emberek és a muravidéki magyarok is, hiszen addig nem volt magyar nyelvű újságunk. Ezzel indult el az elcsatolt muravidéki sajtó története, amelyet hosszú csatározások előztek meg. El kell mondani azt is, hogy a 20. század elején is nívós újságírás volt jelen ezen a területen.

2016-ban ünnepelte a Nép-újság, a szlovéniai magyarok hetilapja 60. évfordulóját.

- Újságírónak készültem, 1975-ben jelent meg először írásom, ezt tartottam a szívemhez legközelebb álló foglalkozásnak – folytatta Bence Lajos. – De jött egy vargabetű, beálltam a katedra mögé a középiskolába magyart tanítani, majd 10 év után a maribori egyetemen folytattam. A rendszerváltás után a meg-újított közösség újjászervezésében vállaltam részt, ekkor még szabadabb lett itt a légkör, a támogatási rendszer, és az anyaországgal való kapcsolatot még inkább szorgalmazták. Ezután a Népújság főszerkesztőjeként kezdtem újra, addigra a szerkesztőség kiürült, a fiatalok átmentek a rádióhoz, nyugdíjazások voltak, így kezdtük el új, szabadabb alapokon felépíteni az újságot. Utólag úgy érzem, hogy mély és jeges vízbe dobtak, de a fiatalok beszervezésével sikerült kiúsznom. A Népújság ma is a munkahelyem, ettől talán nehezebben „szabadulok”, mint az irodalomtól, hiszen ezt nem lehet csak úgy letenni, öröklétre szól, hatalmába keríti az embert.

Bence Lajos úgy látja, mozgalmas sajtóélet zajlik a Muravidéken, és jól felszereltek a szerkesztőségek.

- A televízió és a rádió országos adók, utóbbit még a Balatonnál is hallgatják, de ez nem véletlen, hiszen arra mindig ügyelt a médiapolitika, hogy ez a kapocs a határok ellenére meg kell hogy maradjon, sőt, erre építeni is kell. Nemcsak szellemi, szórakoztató vonalon, hanem akár gazdasági fejlesztésbe is be lehetne vonni. Szívügyem, hogy a vasúti közlekedés megvalósuljon a határ menti térségben és a jövőben köttessék össze Rédics Lendvával – mondta.

A költő-író arról is beszélt, hogy írásaiban, vezércikkeiben sokszor szólt a kritika hangján, talán már súrolta is a szemtelen újságírást, de mivel látta, hogy a közösség fogyatkozik, és felütötte fejét a közöny, szükségét érezte, hogy ez ellen felemelje a hangját. Persze ez nem tetszett mindig mindenkinek, de többen mellé álltak.

- A köznyelvi újságírást próbáltam, próbálom megtestesíteni, nem mondok le a tisztánlátásról. Az objektív kritika és a tényközlő újság-írás felé igyekeztem vezetni a közösséget. Eleinte nem mindenki értette, de már olyan visszajelzések érkeznek, hogy értik, megszokták. Egyébként mindenki azt olvas ki belőle, amit akar, a lényeg, hogy az igazat kell írni, nem a valót. A muravidéki magyarság egyre zsugorodik, a kritikus tömeg alatt vagyunk, 5000 fős közösségről beszélünk, viszont vannak reménykeltő felcsillanások, főként a kultúra terén, ahogy a fiatalok viszonyulnak a magyarság kérdéseihez. Reménykeltő, hiszen ha 100 anyanyelvi programban tanuló gyerek közül 50 ír és akar írni fogalmazást a Szunyogh Sándor fogalmazási versenyen, az nem rossz arány. Őket érdeklik azok a témák, amelyek itt a felszínen vannak, hiszen nemcsak a magyar anyanyelvet kell meg-őrizni, hanem az általános magyar tudat elmélyítésére is figyelni kell.