Frissen Zalából

2021.09.05. 15:30

Harminc éve alakult a zalaegerszegi Shabby Blues Band

Megalakulásának harmincéves jubileumát ünnepli idén az ország egyik legrégebbi blueszenekara, a zalaegerszegi Shabby Blues Band. Ennek apropóján ünnepi koncertre készültek, amit a Vadpörkölt- és Borfesztiválon szerettek volna bemutatni. Mivel a fesztivál elmaradt, a jubileumi fellépésnek az Apáczai művelődési központ ad helyet.

Gyuricza Ferenc

A Shabby Blues Band mindig optimista vezetője, a szájharmonikás Kránitz Tóni egyáltalán nem tűnik bánatosnak a helyszínváltás miatt, mint mondja, a harminc év alatt megtanultak már alkalmazkodni a mindenkori feltételekhez. Azt is hozzáteszi: egy fesztivál nagyszínpada igazán nem is az ő terepük, bár olyan monumentális rendezvényeken is megállták a helyüket, mint a Sziget vagy a nemzetközi hírű Paksi Bluesfesztivál.

Kránitz Tóni, a Shabby Blues Band vezetője
Fotó: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap

– A blues kocsmazene, az igazi blueszenész ott is érzi jól magát – magyarázza. – Ahol a koncert után leülhet sörözni a közönséggel, elbeszélgethet a barátokkal. A blues ugyanis nem pusztán csak a zene, nem egy előadói műfaj, hanem életérzés. A szabadság szimbóluma. Aki zenészként megfeledkezik erről, az nagyon hamar hiteltelenné válik. A sztárzenekarok egy része a koncert után beül a kocsiba, s rögtön elhúz a helyszínről. Mi nem ilyenek vagyunk, a Shabby Blues Band egy csavargós, ivós banda. Mi megtiszteljük a közönségünket azzal, hogy leülünk velük sörözni, beszélgetni, ha kíváncsiak ránk. Fiatalabb korunkban szinte minden koncertünk egy benzinkúton ért véget, mert hajnalban már csak ott lehetett alkoholt kapni, így ott próbáltuk feldolgozni a sikert vagy a kudarcot. Rengeteg alkalommal előfordult, hogy a feleségem a koncert másnapján, délben azzal hívott fel: ideje lenne hazamennem, mert megfőtt a húsleves. Most, hogy öregszünk, ilyen már nincs, de a koncert helyszínét továbbra sem hagyjuk el addig, amíg van valaki, aki beszélgetni akar velünk.

A Shabby Blues Band története 1991 augusztusában kezdődött az akkori Erdőgyöngye étteremben. Az éppen csak megalakult zalaegerszegi csapat az S-Modell előzenekaraként léphetett fel, Kránitz Tóni szerint annak ellenére óriási sikert aratva, hogy jószerivel csak feldolgozásokat játszottak.

A Shabby Blues Band jelenlegi felállása. Balról Verebi Zsolt, Kránitz Tóni, Angyal Endzsi Tibor, Kovács Barnabás, Gál Szabolcs, Gedeon Gida Attila
Fotó: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap

– Bár a Shabby Blues Band kezdő zenekar volt, színpadi rutinnal már többen is rendelkeztünk – folytatta. – Én 1988-tól a Blues Experimentnek, majd annak a Blues Mission nevű formációnak voltam tagja, amit Müller Péter Sziámi robbantott szét, miután leköltözött Zalába, s itt szervezte újjá a Sziámit. Elvitte a zenésztársaimat, én pedig ott maradtam egyedül. Ekkor döntöttem úgy, hogy saját zenekart alapítok, ez lett a Shabby Blues Band. Énekesnek azt az Angyal Tibort, azaz Endzsit kértem fel, akivel már a Blues Experimentben is együtt zenéltem, a gitárosunk Gedeon Gida Attila, a basszusgitáros Pál Ferenc, a dobos Radics Igor lett. A nevet a feleségem találta ki. Lapozgatta a szlengszótárt, valami frappáns kifejezést keresgetett, így talált rá a „shabby” szóra, aminek ’ócska’, ’kopott’ a magyar megfelelője. Leginkább a rockzenében használatos dirtyvel vonható párhuzamba. A shabby annyira illett hozzánk, hogy Pál Fecó, aki akkoriban eléggé züllött életét élt, rögtön jelezte, hogy ő is felveszi ezt a ragadványnevet.

Az alapítók közül hárman – Tóni, Endzsi és Gida – ma is tagjai a Shabby Blues Bandnek, ám a harminc évet megszakítás nélkül csak a szájharmonikás-zenekarvezető töltötte a zenekar soraiban. Tóni úgy fogalmaz: a Shabby Blues Band nyitott zenekar, jöttek-mentek a zenészek, mintegy harminc tag fordult meg soraikban. Csak dobosból vagy tízet fogyasztottak el. Emellett gyakran jelentek meg vendégek is a koncertjeiken, a zalaegerszegi középgenerációs, azaz a negyvenes-ötvenes éveikben járó zenészek szinte mindegyike kötődik valamilyen módon hozzájuk. Az utolsó tagcsere öt éve történt, amikor Verebi Zsolt váltotta a basszusgitáros Németh Attilát. Az aktuális felállásban Kovács Barnabás dobos és Gál Szabolcs énekes található még.

– Harminc év, hét nagylemez, mintegy ezer koncert – von további mérleget Tóni. – Deák Bill Gyula csapatát leszámítva nincs még egy olyan jelenleg is működő blueszenekar ma Magyarországon, ami hasonló eredményeket tudna felmutatni, mint ahogy Zala megyében sincs még egy hozzánk hasonló múlttal rendelkező csapat. Erre nagyon büszke vagyok, és a Shabby Blues Bandet ugyanúgy a saját gyermekemnek tekintem, mint a két fiamat és a két lányomat.

Kránitz Tónit 17 éves korában fertőzte meg a blues, még azt is pontosan tudja, hogy elköteleződése a műfaj iránt a Hobo Blues Band koncertjéhez köthető. Előtte a kortársaihoz, barátaihoz hasonlóan ő is rock­zenét hallgatott, a Piramis volt a kedvence, ám a Hobo Blues Banddel való találkozás egycsapásra megváltoztatta az életét.

– Hobóéknak az volt az volt az első önálló koncertjük Zalaegerszegen – emlékezik vissza. – Akkor már két énekessel léptek fel, azaz Deák Bill Gyula is tagja volt a csapatnak, akárcsak a basszusgitáros Póka Egon, akiről sokan nem is tudják, hogy nem volt alapító. Hatalmas koncert volt, teljesen lenyűgözött a zene, a szövegek, a látvány. A mai napig megvan a koncert felvétele, eleinte kazettán őriztem, majd átmásoltam CD-re. Ennek a koncertnek köszönhetően határoztam el, hogy zenész leszek. Gitáron kezdtem, de amikor meghallottam Gidát játszani, rájöttem, hogy belőlem sosem lesz olyan jó gitáros, mint belőle. Át is váltottam szájharmonikára.

Amikor a Shabby Blues Band indult, a blues nagyon népszerű műfajnak számított Magyarországon. Az ország tele volt bluest játszó zenekarokkal, a fesztiválokon ennek a műfajnak a képviselői szerepeltek főműsoridőben, s a klubélet is erős volt. Tóni szerint ez a felívelő időszak egyértelműen Gary Moore-nak volt köszönhető. Amikor az ír gitáros 1990-ben a metalzenének hátat fordítva felvette a Still Got The Blues című albumát, mindenki bluest kezdett el hallgatni.

– Idehaza is egyre alakultak a blueszenekarok, volt időszak, amikor csak Zalaegerszegen négy-öt ilyen formáció működött párhuzamosan, köztük a Shabby Blues Band is – magyarázta a zenész. – 1993-ban meghívást kaptunk a pécsi bluesfesztiválra, aminek vidéki zenekarként rettentően megörültünk. Két színpadon párhuzamosan folyt a program. Mi este 10-kor kerültünk sorra a földszinti aulában, éppen akkor, amikor Deák Bill Gyula az emeleten adott koncertet. Teljesen kétségbeestünk, hogy senki nem lesz ránk kíváncsi, hiszen mindenki Billt akarja látni. Voltak is rajta vagy háromezren, de minket is ezerfős tömeg fogadott. Egy idő után pedig azt láttuk, hogy egymás után jönnek le az emberek a lépcsőn, mert Bill programja már ismerős volt nekik, ezért inkább minket választottak. Mi voltunk az újdonság, vagy ahogy Nemes Nagy Péter, a blues legnagyobb hazai szaktekintélye megírta a beszámolójában, mi voltunk a fesztivál igazi meglepetészenekara.

A zenész szerint a blues visszaesése éppen az említett fellendülés egyenes következménye. Divattá vált, túl sokan kezdtek el foglalkozni vele, köztük olyan zenekarok is, amelyek nem voltak jók. Elcsépelt, sablonos megoldások uralták el a színteret, degradálták a stílust, a közönség pedig megunta, elfordult a műfajtól. Sokan abbahagyták a zenélést, vagy más zenei irányzat felé lavírozták át magukat. A blues mellett csak azok tartottak ki, akik igazán szeretik, akik élnek-halnak érte.

– Az első igazi blueszenészek azok a négerek voltak, akik a déli államokban, a Mississippi deltájában éltek – tekintett vissza a műfaj gyökereire Kránitz Tóni. – 1936-37-ben Robert John­son 29 dalt vett fel, köztük azt a Cross­roads című számot, amit aztán később mindenki feldolgozott, még Eric Clapton is. Ők még akusztikus gitáron játszottak. Aztán megjelent az elektromos gitár, ami városi zenévé tette a bluest, de még mindig színesbőrűek játszották, Muddy Waters, Howlin’ Wolf és a többiek. Ez volt a chicagói, vagy nagyvárosi blues. Később már a fehér zenészek is rákaptak, John Mayall, Eric Clapton, így lassan mindenhova beszivárgott. Blues nélkül nem lenne sem rock and roll, sem rockzene.

A Shabby Blues Band a harmincéves jubileumát tehát egy koncerttel ünnepli, amit szeptember 11-én tartanak az Apáczai Csere János Művelődési Központban. Három zenekar lép fel, rajtuk kívül az Eddie Van Halen Memorial Band és a Körzeti Stúdió. Tóni a koncertről annyit árult el, 27 dallal készülnek, valamennyi eddig megjelent lemezükről fognak játszani. Lesznek vendégeik is, Pércsi Beáta énekesnő, aki több koncertjükön közreműködött már, illetve a zenekar két korábbi tagja, a négy SBB-lemezen szereplő Molnár Manó Zsolt énekes és Németh Dugó Attila basszusgitáros. Meghívták a gitáros Salamon Attilát is – vele három SBB-lemez készült – ám ő annyi zenekarban játszik párhuzamosan, hogy nem tudta elfogadni a felkérést.

– A harmincéves jubileum nagyon fontos állomás, de nem több annál, hiszen a Shabby Blues Band szekere a koncert után is megy tovább – árulta el Tóni. – Dolgozunk a nyolcadik nagylemezünkön, amit Szomorú boldogság címmel jövőre jelentetünk meg. A pandémia alatt leállt az élet, megszűntek a koncertek, mi azonban nem estünk kétségbe. Minden héten lementünk a próbaterembe zenélni, s közben terveztük a jövőt. Gida, aki kétszer megjárta Amerikát, az ottani élményei hatására 14 új dalt komponált, ebből 12-höz a szöveget is maga írta. Ilyen korábban még sosem volt a zenekar történetében. Azt nem tudjuk, a jövő mit hoz, ezért csak reméljük, hogy ennek a lemeznek a dalait a 2022-es Egerszeg Fesztiválon mutathatjuk be élőben.

Ezek is érdekelhetik