A hét főbűn mindegyike serkenti a gazdasági tevékenységet

- Tisztelt hallgatóság, egy vallomással tartozom: bár az előadásom címe Boldogságon innen, gazdaságon túl, én inkább Az ember tragédiájáról szólnék, mert a boldogság megtapasztalásához ennek átélésére is szükség van - bocsátja előre dr. Takács Dávid, a zalaegerszegi számviteli főiskola közgazdasági tanszéki osztályának adjunktusa, megjegyezve: mondandója megértéséhez  előképzettség nem, csupán tiszta szív szükségeltetik, tézisei racionális úton nem mindig bizonyíthatók. - Próbálják meg elfogadni. A legfontosabb azonban az, hogy ne higgyenek nekem. Ne higgyenek senkinek! A fontos dolgok ugyanis nem a szavakban, hanem a tettekben mutatkoznak meg. Mindenkit óva intek hát a képmutatástól.

Takács Dávid szavai azonban tettekben is kifejeződnek. A hallgatókkal földet művel a főiskola területén, s ha már földjük van,  futnak is rajta. Megalapították a Földönfutók Társaságát, és minden kedden este héttől róják a köröket az alakulótér körül. De térjünk vissza a főiskolán tartott előadásához.

- A minap egy futóversenyre betegségem miatt edzőként voltam kénytelen elkísérni a hallgatóimat. Most biztosan azt gondolják, de rossz volt nekem, pedig a betegség bizonyos szempontból jó: ha nem volna,  talán rögtön meghalnánk, hiszen lappangó baj esetén nem figyelmeztetne, s nem fogna kényszerpihenőre  semmi.
 
S bár ez a kettősség, amit éppenséggel egységtudatnak vagy polaritásnak is nevezhetnénk,  a világ egészét átszövi, a nyugati kultúrkör nem nagyon akar tudomást venni róla, jegyzi meg a fiatal adjunktus.
 

- Az élet nem létezik halál nélkül, ahogy a jó sem létezik rossz nélkül, és fordítva. Gondoljunk csak Goethe Mephistojára, aki így válaszol a kérdésre, ki is ő:  "Az erő része, mely örökké rosszra tör, de mindig jót mível" - mondja Takács Dávid, egyébként németül. - A napjainkban oly sokat emlegetett válság sem egyértelműen rossz, a kínai nyelvben például veszélyt és lehetőséget jelent egyszerre.
 
Egyre többet hallani arról is, a gazdasági válság után környezeti katasztrófa, ökológiai válság fenyegeti az emberiséget. A Föld túlnépesedett, az emberek jóval szükségleteiken felül fogyasztanak, ami a  tudomány és technika jelen szintjén  hosszú távon nem fenntartható. A kőolajkészletek fogyóban vannak, a kitermelési csúcson már túlvagyunk, ami hatalmas áremelkedéshez és drasztikus változásokhoz vezethet.
 
- Ha megfeleződne a Föld lakossága, jó ideig folytatható lenne a mostani pazarló életmód. Ezt persze senki nem kívánhatja. Ha felére csökkentenénk a fogyasztásunkat, bár szerényebben, igaz, boldogabban, de tovább élhetnénk - villantja fel a lehetséges megoldásokat a szakember. - Persze minden ökológiai katasztrófa csak rémkép, ha technológiai ismereteink ugrásszerű fejlődést vesznek, hiszen leegyszerűsítve minden csak energia kérdése. Ehhez azonban az kellene, hogy  valahonnan tiszta energiához jussunk, amivel nem szennyezzük tovább a környezetet, ezzel ugyanis minden probléma megoldódna.

Egyesek szerint azonban arra már nincs idő, hogy az  emberiség  valami teljesen újat találjon ki.  Igaz, nem tudhatjuk, milyen találmányok lapulnak a felfedezők fiókjaiban. Az azonban, ha a tudósok mentőövet dobnának nekünk, s ennek révén folytathatnánk tovább pazarló életvitelünket, meg nem oldaná a problémát,  csak elodázná az azzal való szembenézést.  Az ökológiai válság ugyanis Takács Dávid szerint valójában erkölcsi, lelki válságot takar. Az ember természettől, társaitól s önmagától való eltávolodását.

- Voltak idők, amikor az ember még összhangban volt  magával, társaival és a természettel, ám eltévelyedett. Ez az idilli állapot ugyanis nem engedte a túlfogyasztást, mert az  bűn s nem fenntartható. Ám az ember eltévelyedett,  a kapzsiság, a  bűn befészkelte magát a társadalomba, ami a fejlődés téveszméjéhez vezetett. A technikai és gazdasági haladás ugyanis más területeken visszmafejlődést jelent.

A kínai császárnak bemutatták a repülőgép találmányát. Az uralkodó elgondolkodott, majd a feltalálót s vele együtt mindenkit, aki tudott a találmányól, kivégeztette - mesél egy történetet az adjunktus, hozzátéve:  az akadályok ellenére valahogy mégis a technikai fejlődés, azaz a bűn útjára lépett az emberiség.

- A bűn tetten érhető a GDP alakulásában is, hiszen,  ha jobban belegondolunk, a hét főbűn mindegyike serkenti a gazdasági tevékenységet, s ma már nem is találunk semmi kivetnivalót bennük, hiszen a felvilágosodás mintegy szentesítette ezeket. Elég csak Adam Smith fő tételére hivatkoznunk, mely szerint a magánvétkek végső soron közjóvá alakulnak, amennyiben a gazdasági teljesítményt fokozzák. Bár utópikusnak tűnik, de egy ilyen kis országnak, mint a miénk, nem a bruttó hazai termék növelésére kellene törekednie, hanem arra, hogy boldogabban élhessünk.
 
Ma becslések szerint  1,5 milliárd ember él teljes anyagi biztonságban, s bár nincs rászorulva, mégis küzd, hajt, dolgozik. Közben boldogtalan és bizalmatlan, tele van stresszel, testileg és lelkileg is megbetegszik. Pedig mindene megvan.

- Napjaink zöld őrülete is csak egyfajta önigazolás. Környezetbarát módon élni ugyanis nem egyenlő a szelektív hulladékgyűjtéssel és a biotermékek vásárlásával. Az ott kezdődne, hogy a koptatott farmer helyett egyszerű tógát viselek, kiszállok az autóból és eldobom a mobilom. Persze én sem tógában tartom ezt az előadást, és mobiltelefonom is van, én is bűnös vagyok tehát, mert ezek elhagyására  nem vagyok képes.

Az egyszerűbb életre valószínűleg egy hatalmas megrázkódtatás, katasztrófa képes csak rávenni az embereket. Ez pedig előbb-utóbb bekövetkezik, hiszen a növekedés nem tarthat örökké. Addig azonban el kell követnünk mindenféle baklövést, igazi tudás ugyanis csak tapasztalat által szerezhető. És ha majd a technológiai fejlődés, gazdasági növekedés romlásba taszít bennünket,  ebből tanulva új, tiszta világ épülhet - a hagyományokból.