A Jézuska hazaviszi Grosu Lacikát!

Húsvét táján különleges beteget hoztak a megyei kórház rehabilitációs részlegére. A hét és féléves Grosu Lacika Erdélyből érkezett,  nem sokkal korábban tért magához a több hónapig tartó kómából. Az előzmény egy tavaly novemberi, csaknem végzetes autóbaleset. Az elmúlt hónapokban a Zalai Hírlap részletesen nyomon követte az osztály dolgozóinak sziszifuszi küzdelmét, amivel a szó szoros értelmében is talpra állították a csontsovány, teljesen magatehetetlen kisfiút.

- Egy végtelenül kétségbeesett anyuka érkezett hozzánk a fiával, akivel gyakorlatilag nem lehetett kommunikálni -  idézi fel a kezdeteket dr. Gárdos László osztályvezető főorvos. -  A kis beteg szempontjából az volt a legelkeserítőbb, hogy a baleset után nem kezdődött meg időben a rehabilitációja, s amire hozzánk került, az ízületei teljesen elmerevedtek. Nemhogy ő maga nem tudta mozgatni a végtagjait, de még a segíteni akaró gyógytornász sem. Ma, ehhez képest önállóan étkezik és bot nélkül képes jópár métert megtenni. A memóriájával, a beszéd tisztaságával még gondok vannak, s az egyéb értelmi funkciók sem mind érték el a korának megfelelő szintet, de szép fejlődés mutatkozik. Mivel nagyon sokmindent kellett  újratanulnia, jóideig speciális szakemberek segítségére szorul még, kórházi kezelést azonban napi szinten már nem igényel.

Pénteken jött el a napja, hogy Lacika  összecsomagolhatta a pakkját, benne a sok, Zalában kapott ajándékkal. És beviharzott végre a kórterembe édesanyja, Grosu Ibolya, hogy hazavigye a majd ezer kilométerre lévő Csíkszentmiklósra.

- Az élete, a kincse, anyunak a szépje... -  mondja még mindig selypítve Lacika, hogy mije is ő az anyukájának. Öleli, csókolja a kezét, de bújás közben azért a többi "hölgyrajongónak" is dob néhány puszit. Nagyon sokan megszerették ugyanis az elmúlt hónapokban a  kis lovagot, s nem csak az osztály dolgozói. Többen látogatták rendszeresen, s segítették a rászoruló családot.

Lacika kezelése eleve adományokból vált lehetővé, a nem magyar állampolgárságú  kisfiú rehabilitációjának többmilliós költségét (napi 14 ezer forint) erdélyi és hazai közadakozás fedezte.

- Óriási, kemény gyerek lett belőled -  szorítja magához fiát Grosu Ibolya. - Majd egy fejjel magasabb, mint amikor hoztuk, a  súlya meg különösen megiperedett.

Tudakoljuk, otthon milyen lehetőségek mutatkoznak a rehabilitáció folytatására, hiszen Laci még közel sem kész arra, hogy újból iskolába menjen.

- Sokan ígértek segítséget, lovagolni és úszni járunk majd, s gyógytornász is jár a házhoz -  mondja a hálás anyuka, aki alig akar kifogyni a sok köszönetből. - Egy csoda, amit itt véghezvittek. Nem tudom kifejezni, amit érzek. Amikor megszületett, akkor is karácsonyi ajándék volt, hiszen december 22-én látta meg a napvilágot. A Jézuska hozta, s most a Jézuska haza is hozza...

Otthon, a lakásban már sokmindent átalakítottak, hogy Lacika könnyebben mozogjon, s a nagyobb fiútestvéreknek  készül a pincelakás, hogy a kicsinek bőven legyen tér.

Lacika hazamegy ugyan, de néhány nap múlva újabb erdélyi kisfiú érkezik a helyére.

- Egy hároméves, ugyancsak kómából ébredt kisfiú szülei kerestek meg, mivel értesültek a mi történetünkről - folytatja Grosu Ibolya. - Elmondtam nekik mindent, s ők felvették a kapcsolatot az egerszegi kórházzal. Csak biztatni tudtam őket, hiszen lám, az én Lacikám is milyen gyönyörű lett.

Szintén gyűjtést indítottak, rájuk fér a segítség, mert ráadásul az édesanyát is műteni kellett hirtelen. Egy eleven, örökmozgó kisfiúról van szó, aki nem fél semmitől. A mezőn krumplit szedett a család, a gyerek odament a lóhoz és meghúzta a farkát. Az állat kirugott... A kisfiú most kezd ébredezni a kómából.

Gárdos főorvos arról is beszélt, Lacika esete valahogy megnemesítette a vele kapcsolatba kerülőket. Az orvosok, gyógytornászok, nővérek még együttérzőbbek lettek, hozták az apró ajándékokat, sütötték otthon a palacsintát. Az édesanya, Ibolya is nagy változáson ment át.

- Minden porcikámmal azon vagyok, hogy segítsék a bajbajutottakon, mert pontosan tudom, hogy mit éreznek... Van egy mondás: Isten tudja, mit, miért ad. Amikor az ember megtörik, rájön, hogy alább kell adni a gőgből.  Én olyan természet voltam, ha a férjemmel összevesztem, képes voltam hetekig nem beszélni vele. De most már egészen máshogyan látom, más  értékrend szerint ítélek...

Visszaadna a szeretetből

Grosu Ibolya, a sok benne kavargó érzés hatására azt tervezi, hogy segítő alapítványt hoz létre a hasonló sorsú gyerekek támogatására. Sőt, nyaranta maga is bevállalná néhányuk gondozását, hogy a családjuk lélegzethez jusson. Lacika korábban használt tolószékét - erre szerencsére már nincs szükség -  máris elajándékozták egy nyitott hátgerinccel született gyergyószentmiklósi kisfiúnak. Mint mondja, bármit megtesz, hogy - amolyan szeretetláncként -, minél többet  visszaadjon abból a sok érzésből, gesztusból, amivel az emberek őket gyámolították a bajban.

Kapcsolódó cikkeink: 

Lacika rehabilitációra visszatért az egerszegi kórházba (képgalériával)

Haza, haza, apu, anyu: Grosu Lacika hazamegy Erdélybe (fotókkal)

Lovasterápia: Grosu Lacika Laura hátán gyógyul tovább

Ha kell, eladom a vesémet - Lacika édesanyja a tragédiáról

Én vagyok a szemed fénye: Lacikát végre átölelhették Erdélyben élő szülei

Könnyes találkozás: Lacikát meglátogatta a családja Erdélyből (képösszeállítás)

Az első lépések: vajon teljesen felépül Lacika?

A sikeres műtét után új lendületet vett Lacika rehabilitációja

Segélykoncert Grosu Lacikáért

Lacika története: segélykoncert és adományok a 7 és fél éves fiúnak

Egy hónapot töltött éber kómában a hétéves kisfiú