Titkok a Dunakanyarból

Indiánosdi, titkosszolgálat, haláleset: fordulatosnak ígérkezik Bereményi Géza-Kovács Krisztina valós alapokon nyugvó Apacsok című színpadi játéka, melyet a Keresztury ÁMK-ban mutatnak be január utolsó napján.

MTI

 - Felhívott Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója, és azt mondta, dolgozik náluk egy dramaturg lány, aki írt egy vázlatot. Ha elolvasnám, talán kedvem támadna megírni a darabot - kezdte az előzményekkel a zalaegerszegi teátrum örökös tagja. - Elolvastam a körülbelül tíz oldalt, mely jelenetről jelenetre taglalta a történet eseményeit, és valóban nagy örömmel fogtam munkához: négy olyan karaktervonása volt a tervezetnek, melyek közül egy is elég lett volna egy színpadi játékhoz. Az egyik a sajátos dramaturgia: a cselekmény a jelenben kezdődik, egy fiatalember rájön egy családi titokra. A nyomozással, azzal, ahogy kutatják mi miért történt, már visszafelé forog az idő, hétről hétre, évtizedről évtizedre haladunk a múltban, akár egy krimiben. (A krimijelleget egy haláleset is erősíti.) Egyszer csak ismét változik az idősík, előrefele tartunk, de mintha minden jelenet félbe lenne vágva, a második fele visszafelé visz... A dramaturgiai v betűnek az egyik szára krimi, a másik viszont moralitás, ami az események következményével foglalkozik. A darab másik fontos karaktere, hogy ügynökdarab, tehát egy ügynök beszervezéséről, bujkálásáról, a tartótiszttel való viszonyáról, illetve unokájának nyomozásáról szól. A harmadik lényeges vonása a műnek, hogy minden színész két szerepet játszik, ez ugyancsak érdekes távlatot nyit. Ugyanaz a színész játssza például a besúgó nagyapát és az unokát... A negyedik fontos jellemző pedig az, hogy olyan magyar civil emberek között zajlanak az események, akik szabadidejükben indiánruhát öltenek és indiánosdit játszanak a Dunakanyarban. Az indiánok közé befurakodott besúgó az egyik főszereplő.

 

Az indiánosdi nem magyar találmány , egyebek mellett a természetközeliség, az ellenállás szimbóluma. Hazánkban az 1960-as években a diktatúrával szembeni tiltakozás sajátos formája volt, a szabadságérzetet jelentette. Noha Bereményi Géza barátja, szerzőtársa volt Cseh Tamásnak, aki ugyancsak szívesen vonult el táborozni a Bakonyba, nem ennek hatására került ez a szál a műbe.

- A dramaturg, Kovács Krisztina megtalálta a Duna menti törzs beépült besúgójának dokumentumait - avatott a kulisszatitokba Bereményi Géza, aki természetesen maga is megjárta az indiántábort, igaz, nem a Duna mentit, hanem a bakonyit. - Az akkor tapasztaltakból és Cseh Tamástól tudom a részleteket, hogyan is éltek ott. Az indiánok időnként gyűléseket tartottak, ez persze felkeltette a korabeli belügy figyelmét. Mozgalomnak, szervezkedésnek tartották a játékot, ezért besúgókat építettek be.

A produkció alkotói közül nem csupán a szerző-rendező ismerte meg közelebbről a sajátos, a társadalomból időnként kivonuló közösség mindennapjait, de a díszlettervező, Gauder Áron és a jelmeztevező, Cseh András, Cseh Tamás fia is.

- Mindketten gyerekkoruktól kezdve játsszák az indiánosdit, úgyhogy jól ismerik ezt a világot - árulta el Bereményi.

A kamaraelőadás bemutatóját január 31-én tartják. A történet szereplőit Nagy Péter, Kiss Ernő, Ecsedi Erzsébet, Szegezdi Róbert, Mészáros András, Urházy Gábor László, Kovács Olga, Pap Lujza, Kanda Pál és Mihály Péter alakításában ismerheti meg a közönség.


Bereményi Géza író, dalszövegíró, rendező 1997- ben csatlakozott a Hevesi Sándor Színház társulatához, az együttes munkáját egy évtizeden át, 2006-ig irányította művészeti vezetőként. Szerzőként és rendezőként egyaránt sikeres tíz esztendőt tudhatott maga mögött, amikor búcsút vett a megyeszékhelytől. A teátrumban olyan műveket vitt színre egyebek mellett, mint Az arany ára, az Indul a bakterház, Az öreg hölgy látogatása, az Üvegcipő, a Régimódi történet, Az ajtó.

Ezek is érdekelhetik