Biokertész - Földieper, a kora nyári vitaminbomba

Nem maradt tátva a szám a meglepetéstől, amikor olvastam, hogy a kora tavasszal külföldről behozott földieper a középmezőnyben foglal helyet a legnagyobb mennyiségű műtrágya és növényvédő szer felhasználásával termesztett és ezért szakmai berkekben a legmérgezőbbnek minősített 12 zöldség és gyümölcs szégyenlistáján. No, de most, a hazai szezon kellős közepén ilyen veszély nem fenyegeti az eperkedvelők milliós táborát. Főleg, ha e finom és az egészségünket leginkább erősítő gyümölcsöt mi magunk, biomódra, teljesen vegyszermentesen nevelgetjük.

Kedvelt kora nyári gyümölcsünk – finom és egészséges. Fotó: Fincza Zsuzsa

A gyakorlat mellett a tudomány is bebizonyította, hogy duplán jó módszer a földieper közé fokhagymát ültetni, mert egyrészt védi a rettegett a szürkepenésztől, másrészt elriasztja a rovarokat az édes gyümölcsre fenekedő csúszómászók hadával együtt. Brit kutatók különleges fokhagymakivonatokat készítettek és tapasztalták, ha egy puhatestű állat a fokhagymás akadályhoz érkezett, megtorpant és visszafordult, de ha mégis belekeveredett a lébe, rövid időn belül elpusztult. A tudósok szerint a fokhagyma annyira felturbózza az apró kerti dúvadak nyálkatermelését, hogy belül kiszáradnak. A fűszernövény ezt a hatóanyagot valószínűleg a földben és a föld felett is árasztja, így riasztja el a hívatlan vacsoravendégeket, az édes csemegét különösen kedvelő hangyanéppel egyetemben. A legegyszerűbb, ha az epresben az „örökfokhagyma" kap letelepedési engedélyt, azt nem kell újra és újra elültetni, a virágjából nevelt aprócska növendékekkel öntevékenyen szaporítja magát. Ráadásul – s ez a módszer harmadik haszna – már kora tavasszal szedhetjük az „újhagymát", és még marad belőle bőven az őrző-védő szolgálatra is. Apróságnak tűnhet, de fontos, hogy a sérült, pusztulásnak indult gyümölcsöt ne hagyjuk az epresben, mert odavonzza a darazsakkal az élükön a repülő konkurenciát.

Ha van a háztartásunkban egy jó kis mélyhűtő láda vagy szekrény, szezonon kívül sem kell nélkülöznünk az epret. De ne egészben fagyasszuk le, mint más gyümölcsöt, mert felolvadva megposhad, hanem cukorral (lehet barna- vagy nyírfacukor is) turmixoljuk le és rakjuk egyadagos dobozkákba. A kényes gyümölcs ilyen állagban tökéletesen megőrzi az ízét, és ami a legfontosabb, a vitaminkészletét is. Természetesen szörp és dzsem is készíthető belőle. Azt tudták, hogy az eper gazdagabb C-vitaminban, mint a citrom és legalább akkora a vaskészlete, mint cékláé? S azt, hogy olyan kevés benne a kalória, hogy naponta akár egy kilónyit is felfalhatunk? Szóval bátran fogyaszthatjuk, mert „ő" is fogyaszt (nem fér más a bendőnkbe), miközben erősíti az immunrendszerünket. Kozmetikumnak is kiváló, a bőrbe dörzsölve az aprócska magok levakarják az elhalt hámsejteket, a vitamindús gyümölcs pedig táplálja a bőrt. Készíthetünk belőle pakolást: elég villával összetörni a gyümölcsöt, s már kenhetjük is az arcunkra – a zsíros bőrűek keverjenek bele joghurtot, a száraz bőrűek pedig tejszínt.