2011.09.05. 13:03
A kutya nevelve, az alma aszalva, a paradicsom pedig centrifugázva
Még szerencse, hogy a kiadós esők után nem számoltam fel a kerti öntözőhálózatot, gondolván, befejeztem a veteményes idei locsolását. A paprika és a paradicsom már mélyre eresztette a gyökerét, nem igényli a babusgatást, a másodvetésű zöldségek számára pedig azt az egy-két kanna vizet, ha nagyon muszáj, lecipelem a háztól is. Gondoltam én.
Az időjárásfelelős viszont olyan rekkenő hőséget zúdított ránk, hogy két nap alatt zizegősre száradt a paprika levele, a féltve pátyolgatott feketeszeder sörétté kezdett aszalódni a bokrokon. Nem hagyhattam. Szomjaztak a tavasszal ültetett gyöngyvirág cserjék, de öntözni kellett még a tarlórépát is, ami pedig köztudottan szántóföldi növény, nem szokott a kényeztetéshez.
A gyomok nemzetségének viszont tetszett az özönvíz és a forróság váltakozása. Pár hete kijelentettem, befejeztem az általános kapálgatást, nagykorú növényeim bírnak már a konkurenciával. Tévedtem. Néhány nap alatt olyan nyurga gyomok vertek sátrat a kertben, hogy még Artúrt, bölcs pulimat is megzavarta a káosz, s elképedve vettem észre, őkelme az ágyások közepén sétafikál. Még szerencse, mielőtt leszedtem volna róla a keresztvizet, rájöttem, szegény pára a gizgaztól nem leli a barázdát, amiben, mint a kertész kutyája, rendes körülmények között közlekedni szokott.
Apropó! Többen kérdezték, engedjék-e a kertben lábatlankodni a kutyát. Naná, hogy igen! Amikor a tavaszi munkák elkezdődnek, a kutyának is ott a helye, hogy lépésről-lépésre tanulja, mit szabad és mit nem, merre járkálhat, merre nem, akkor nem kell attól félni, ha véletlenül, a jelenlétünk nélkül beszabadul a veteményesbe, kárt tesz.
A gyomok akkor képesen igazán meglepni a kertészt, ha a termés tartósítása a konyhához köti. S ugyebár most ennek is itt van az ideje, készül a kedvenc körte-alma lekvár, a szederszörp, a paradicsomital. Az aszalógép is ritkán pihen. Elpanaszoltam annó, hogy az alma-aszalvány siralmasra sikerült, beszámolok hát az eredményes kísérletről is. A tanulságok sorában a legfontosabb: csak érett és finom termést szabad aszalni, az ízetlen gyümölcs megszárítva sem lesz ízletes. Az almát sziromként a legcélszerűbb aszalni a meghámozott gyümölcsöt 2 milliméter vastagságúra szeljük a vékonyabb elenyészik, a vastagabb szívós lesz, ebben a méretben viszont ropogós, chips szerű aszalványt nyerünk.
Jó tanácsot amúgy én is rendszeresen kapok olvasóinktól. A legutóbb például, hogy kár fáradozni a paradicsom passzírozásával, amikor a gyümölcscentrifuga pillanatok alatt szétválassza a magot és a héját a létől. Kipróbáltam, működik.
Biokertészet hókuszpókusz nélkül - olvassa el dossziénk cikkeit! KLIKK IDE!
