A jordán kapitalista egyinges esete a reszelt almapürével - Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Ez a szemét egyinges eső a gyönyörűnek ígérkező almatermésünket is megtizedelte. A kora őszieket ugyan már leszedtük, de a kedvencemnek, a régi fajta batulnak még kellene néhány óra napsütés, hogy szedésre érett állapotba kerüljön. Vagyis ne legyen egészen érett, mert akkor tárolás során gyorsan elromlik, éretlenül viszont ízetlen marad, s a vitamintartalma sem alakul ki. Komolyan mondom, szombaton reggel elbőgtem magam, amikor megláttam, hogy terítve az almafa alja, s naná, hogy a legszebb gyümölcsöket verte le az égi áldás(?). Némi körtével összevegyítve főztem pár üveg almalekvárt, s egy kis rostos gyümölcslét. Vasárnap ugyanez a szomorú kép fogadott. Főztem almakompótot, sütöttem almás pitét, almáspalacsintát, de még mindig maradt a lehullott gyümölcsből. Lereszelve mondjuk le lehetne fagyasztani - ha lenne hely a mélyhűtőben. Van egy tartalék gépem ugyan, de elég sokat fogyaszt, s így túl drága pite lenne, ha így tartósítanám az almát. A vasi, zalai ételek szakácskönyvében lapozgatva viszont rábukkantam a reszelt alma tartósítási módjára. Igaz, szalicil kell hozzá (5 kilóhoz 2 evőkanállal, plusz 60 deka cukor és 2-3 evőkanál rum), s az ember idegenkedik a tartósítószertől, de a szaktekintélyek esküsznek rá, hogy nem ártalmas az egészségre. Az előírtnak általában a felét használom, az üvegekre dupla celofánt teszek, közüket jól megkenem tartósítószerrel. Lehet, hogy butaság, de nekem bevált.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül - Kattintson ide és olvassa el dossziénk többi érdekes cikkét is!