Újabb sírjelekkel bővül a tervezett Kárpát-medencei emlékpark

Nagy fába vágta a fejszéjét a Zala Megyei Népművészeti Egyesület és a Kézművesek Háza: a fafaragó szakág országos mentoraként nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy emlékparkba gyűjtik a magyar megyék, továbbá a Felvidék és Erdély református temetőinek faragott sírjel örökségét. Második éve zajlik a gyakorlati megvalósítás, és az ötévesre tervezett munka végére a Kézművesek Háza melletti kis liget mintegy 300 négyzetméternyi területén 70-80 különféle sírjel őrizheti majd eleink temetkezési kultúrájának forma és motívumkincsét. A fejfákra, az elhunytak nevének helyére olyan feliratok kerülnek, amelyek a sírjelek forrásvidékére és használatának időtartamára utalnak foglalja össze céljaikat Skrabut Éva, a ZMNE elnöke.

Az idei táborba Zala mellett Vas, Baranya, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Hajdú-Bihar, Komárom, Pest és Fejér megyéből érkeztek fafaragók.

Juhász András stilizált tulipánvéget farag egy női fejfára, az eredeti Nagybajomban állt. Fotó: Pezzetta Umberto

- Fantasztikus a hangulat, óriási az alkotókedv, mindenkit lelkesít a feladat - avat be Nagy Béla táborvezető, népi iparművész. - Tavaly Zala, Vas, Tolna és Fejér megye jellegzetes fejfáit reprodukáltuk, idén a Dunántúl egyéb térségei vannak soron. Jövőre Pest megye és a Duna-Tisza köze, utána a Tiszántúl és a Felvidék, az ötödik évben pedig Erdély következik, ami a legnagyobb feladatnak ígérkezik.

A fejfa a protestantizmussal együtt jelent meg a magyar sírjelkultúrában, amikor e hit követői a keresztet más szimbólummal kívánták helyettesíteni. Nem keverendő össze a kopjafával, ami hasonló motívumokból épül fel ugyan, de nem személyre szóló sírjel, hanem egyetemesebb tartalmat hordozó emlékoszlop, s nem is köthető vallási felekezethez. A fejfák eredete ahhoz a szokáshoz vezethető vissza, hogy a halottat három rúdon vitték ki a temetőbe, s egyiket a sír fejénél (fejfa), másik kettőt a lábánál (lábfa) tűzték a földbe. Az emlékpark körül bábáskodók azonban úgy vélték, ha már ligetet szentelnek a sírjeleknek, nem volna illő kihagyni a katolikus emlékeket sem, így az idei táborban sírkeresztek is készülnek.

Bereczky Csaba egy antropomorf, emberalakot formázó, baranyai motívumokkal ékes fejfán dolgozik.

A fejfákat szinte minden faluban másként faragták, de azért megvannak az alaptípusok, s a tájegységi jellemzők. Eredetiben már kevés helyen csodálhatók meg a néprajz ezen, az enyészetnek igencsak kitett emlékei, ezért a faragók jobbára fotókra, rajzokra hagyatkozhatnak (főként dr. Novák László Ferenc gyűjtése nyomán). Nem egyszerű ezekből kisilabizálni, életre kelteni a motívumokat, mégis azokat választják ki megvalósításra, amelyek nagy szakmai kihívást jelentenek.

- Vörös tölgyből dolgozunk, príma anyag a faragáshoz mondja Bereczky Csaba, a népművészet mestere, a tábor másik vezetője. Idén a táblás fejfák vannak túlsúlyban, széles, lapos szerkezetűek, de azért készül a tönkös, vagyis négyzetes formátumúból is néhány. A motívumok főként Baranyából és Fejérből származnak, de somogyi és nógrádi mintáink is vannak. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, nagyon változatos kollekció születik.

Juhász András Vácról érkezett. Szenvedélyes fafaragó, több mint 40 éve műveli, a gébárti már a 3. tábora idén. Nagybajomi fejfapárt farag, a kalapos férfi már elkészült, most a tulipános asszony van soron. Az itteni tematika különösen kedves számára, hiszen '81 óta a váci református gyülekezet presbitere.

- 2017-ben esedékes a reformáció 500 éves jubileuma, s azon a nyáron a budai várban zajló mesterségek ünnepe is erre az évfordulóra - fűződik fel avat a tervekbe. - Kitűnő alkalom lesz, hogy megmutassuk a fejfákat. Nagyon pártolom az ötletet, hogy felelevenítsük eleink temetőkultúráját, hiszen a mai divat igen egysíkúvá vált. A fa is kiszolgál egy emberemlékezetet, utána meg úgyis elmegyünk az ősök útján. A családom minden felmenőjének fejfáját felújítottam, készítettem II. világháborús emlékoszlopokat, s fejfákat is felvidéki katonasírokra.

Az elmúlásra figyelmeztető téma azért nem szegi kedvét a fafaragóknak. Már halljuk is az egyik Pest megyei faragó, András ízes kurjantását: Harapjunk, no! A felszólítás szállóigévé vált a táborban, s azt jelenti, itt az idő, egy korty jóféle pálinkával leöblíteni a fűrészport.

Az elkészült munkákat szombaton, a 11 órakor nyíló zárókiállításon mutatják be.