Herend: A porcelán és a majolika története izgalmas túrákkal a bakonyi tájakon át

Ma már nem annyira a vadászat a fő profilja a településnek, hacsak a porcelánt nem tekintjük csodálatos, megszerzendő zsákmánynak. Már évtizedek óta főleg emiatt látogatják ugyanis a turisták, érdeklődők a várost. A Herendi Porcelánmanufaktúrán belül a Porcelánium Látogatóközpont izgalmas programokkal is várja a vendégeket a szemet gyönyörködtető kiállítás mellett, köztük helyi idegenvezetéssel.

A bándi Essegvár romjai.

A múzeum és a gyár már több mint 185 éve működik. Stingl Vince alapította az üzemet 1826-ban, majd Fischer Mór vette át az irányítást és világhírűvé tette a termékeket. 1851-ben az első világkiállításon szép sikert könyvelhetett el a porcelángyár Londonban, hiszen maga Viktória királynő rendelt egy készletet a lepkés-virágos darabokból. Fischer Mór ekkor nevezte el ezt a mintázatot Viktória mintának. A gyár jelen volt termékeivel a párizsi és a bécsi világkiállításon is. 1874-ben, az ekkor már Farkasházy Fischer Mór fiainak adományozza a gyárat, akik másként gondolkodtak, így a bolt tönkrement. 1884-ben részvénytársasággá alakul, majd újra jó kezekbe kerül. Farkasházy Fischer Jenő keramikus, Mór unokája lesz a tulajdonos 1896-ban. Szakképzést indít, szecessziós stílusú alkotásait elismerik. 1900-ban a szentpétervári világkiállításon Herend aranyérmet kap, majd 1904-ben Saint Louisban is.

1964-ben megnyílik a Herendi Porcelánmúzeum, újra részvénytársasággá válik, betölti 150. életévét. 1999-ben felépül a Porcelánium, azaz a modern látogatóközpont. 2007-ben újra Szentpéterváron nyílik kiállítás. 1991-ben vált ki a porcelángyárból a Herendi Majolikagyár Kft., amely száz százalékban dolgozói tulajdonba került. A Herendi Majolikapark 2008-ban nyitott meg újra. A gyár szakemberei minden terméket kézzel készítenek. A tulajdonosok gyárlátogatással is rendelkezésére állnak, melynek során végigkövethető, hogyan születik meg a kerámia.

A városlődi Iglauer-kastély.

Érdemes több napra szervezni a látogatást, hogy a sok információt fel is tudjuk dolgozni. Ebben segít egy kis mozgás is. A bándi Essegvár romjai például könnyen megközelíthető célpont lehet. Fából készült lakóépületei 1270 környékén épülhettek, melyeket a következő évszázadban építettek át kőépületekre. A történelem során egyik kézből a másikba vándorolt. Nem lehet tudni, hogy a vár hogyan és miért pusztult le, de valószínűsíthető, hogy a törökök keze volt a dologban. Mivel gazdája az épületnek ekkor nem volt, a lakosság elhordta az anyagot saját háza építéséhez. Ma csak a négyszögletes torony és egy falmaradvány látható, de a feltáró munkálatok már 2003-ban elkezdődtek. A városlődi Hölgykő várából ma már szinte semmi nem látható, csupán egy ciszterna, az is a Csiga-hegyen. Testnek és léleknek is jót tehet egy túra ezen a vidéken, melynek során megtekinthetjük a helytörténeti gyűjteményt, a Német Nemzetiségi Tájházat és az 1920-as években az Üveg-hegy oldalába épített Iglauer-villát is.

A II. világháború után kitelepített svábok emlékparkja Városlődön. Fotó: Szeibert László, Tóth B. Zsuzsa, Szálka Sarolta, Horváth Béla

A Porcelánmanufaktúra impozáns bejárata.