Az egerszegi Molnár Attila az NB II-es keret legfiatalabb játékvezetője

Molnár Attila 15 évesen döntötte el, hogy játékvezető lesz, pontosabban, a futball mellett kíváncsi volt rá, milyen is lehet a másik oldalon állni ...

- Kétezernégyben vizsgáztam és ugyanebben az évben a megyei harmadik vonalban bemutatkoztam - emlékezett beszélgetésünk elején a kezdetekre. - Kétezerhétben pedig már az NB III-as keret tagja lettem, s mondanom sem kell, ott is a legfiatalabbnak számítottam, majd az idén jött el a lehetőség, hogy az NB II-es keretbe lépjek. Az osztályokat letudva, tulajdonképpen így terveztem magam is el a pályafutásomat és augusztus 23-án a Soroksár Szeged találkozón bemutatkozhattam a második vonalban.

- Hét év az NB III-ban, ráadául fiatalon. Mit gondol, könnyen elfogadták?

- Inkább nehezen... Elsősorban a játékosok részéről éreztem, hogy nehéz lesz elfogadniuk ezt a helyzetet, de azt gondolom, idővel ez is sikerült. Tapasztalatszerzésre, erősödésre és stílus formálásra remek volt számomra az NB III-ban eltöltött hét év.

- Akkor beszéljünk a stílusról: milyen Molnár Attiláé?

- Minden játékvezetőnek van stílusa, ezt szögezzük le. Én próbálok higgadt maradni, nem felvenni egy-egy vehemensebb játékos stílusát és arra törekszem, hogy hiba nélkül vezessem le a találkozót.

Molnár Attila nem fél a kihívásoktól és van ideje bőven előrelépni

- Tényleg, kikkel nehéz boldogulni, ilyen fiatalon?

- Főleg az idősebb, rutinosabb labdarúgókkal, akik esetleg magasabb osztályból érkeztek.

- Van kedvenc játékosa?

- Nincs, de értem a kérdést... Igyekszem nem foglalkoznia külső körülményekkel. Minden egyes mérkőzést ajándéknak tekintek, hogy lehetőséget kaptam. Általában a pályán egy-egy játékos van, akit kordában kell tartani, de ez is megoldható.

- Említette, hogy hiba nélkül próbálja meg levezetni a mérkőzéseit. Gondolom, nem mindig sikerül: milyen szembesülni a hibákkal?

- El kell fogadni! Elemezni kell, mi és miért történt a pályán. Lehet, hogy takarásban voltam, esetleg ezért nem vettem észre azt a szabálytalanságot és a többi. Tanulni kell a hibákból. Az MLSZ-nél létezik egy játékvezetői akadémia, melyben az NB III-as és az NB II-es keret tagjai közül a legtehetségesebbnek ítélt játékvezetőket hívják meg, aminek én is tagja vagyok. Kéthavonta egy 3-4 napos közös találkozónk van, s ekkor rengeteget elemzés van terítéken, és sok hasznos ismerethez jutunk. Célom, hogy az NB I-ben vezessek.

- Édesapja élvonalbeli játékos volt. Nem akarta lebeszélni, hiszen jól tudhatta, hogy a játékvezetés mivel jár?

- Szó sem volt erről és azt gondolom, sem ő, sem pedig én nem bántam meg, hogy ezt választottam. Annak idején éppen az önök lapjában, a Zalai Hírlapban olvastam a felhívást tanfolyam indításáról. A ZTE FC korosztályos csapatában futballoztam, de kíváncsi voltam a játékvezetésre, és az is motivált, hogy a szabályokkal jobban tisztában legyek.

- Jó, de 15 évesen el lehet dönteni, hogy valaki játékvezető legyen? Egyáltalán kinek ajánlaná, illetve kinek nem a sípmesteri hivatást?

- Szerintem ilyen fiatalon is el lehet dönteni ezt a kérdést. Idősebb, rutinosabb játékvezetőkkel kezdtem én is, akik azért ott álltak mellettem és lehetett tanulni tőlük. Amikor ennyi idősen az ember kimegy a pályára, főleg a megyei bajnokságban, ott aztán rengeteg élmény éri... Itt tulajdonképpen az is kiderül, hogy kinek érdemes folytatni. Mindenképpen olyan személynek kell lenni, aki karakteres és nem fél meghozni, akár népszerűtlen döntéseket sem. Az, hogy az ember eleve megkapja az oldalvonal mellől, hogy fiatal és taknyos , ez nem szabad, hogy befolyásolja és függetlenítenie kell magát tőle. Ám, nem csak a fiataloknak ajánlanám bíráskodást, hanem akár a pályafutásukat befejező játékosoknak is. Egyfajta sportkarrier ez is, ahol az ember, ha tehetséges, megvalósíthatja önmagát.