Sport

2013.02.18. 16:53

Beszélgetés a nyolcvan éves Szőcs Jánossal

Zalaegerszeg - Zala megye labdarúgásának egyik legismertebb egyénisége, Szőcs János éppen hétfőn, február 18-án ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból, illetve az akadémiai névadó kapcsán beszélgettünk vele.

Bóbics László

- Ikerváron gyerekeskedtem, majd az egerszegi Zrínyi-gimnáziumban folytattam középfokú tanulmányaimat - kezdte a legendás edző. - Több sportággal is szorosabb kapcsolatba kerültem. Tizenhat éves voltam amikor a középiskolák országos döntőjébe jutottunk, s abban a csapatban én is játszottam, sőt a döntőben gólt is rúgtam. Ez a találat sok mindent eldöntött, mert ezt követően a labdarúgás került az érdeklődésem középpontjába.

- Fiatalon már NB II-es futballista volt.

- Igen, meglepett egy kicsit engem is, hogy 18 évesen a nálam jóval tapasztaltabb játékosok között a kulcsfigurát jelentő centerhalf posztra állítottak. A Vörös Meteorban töltött évek után Pécsre kerültem PEAC-ba, mellyel megnyertük a megyei bajnokságot. Közben élvonalbeli jogot kapott a Pécsi Dózsa, s a városból szedték össze a játékosokat. Beválogattak a legjobbak közé. Így rövid időre élvonalbeli futballista lehettem. A harmadik meccsünket az Aranycsapatra épülő Honvéd ellen játszottuk és Pécsen 2-0-ra legyőztük őket. Olyan jól ment a játék, hogy a későbbiekben Sebes Gusztáv rendre meghívott a válogatottba, ahol Puskásékkal együtt játszhattam a vidéki hírverő meccseken. A válogatottban csak a kispadig jutottam. A Honvédnál felfigyeltek rám, és 1958-ba oda is igazoltam. Négy évig ott játszottam, ekkor végeztem el a TF-en a szakedzőit. Később Komlóra kerültem, ahol jól ment a játék, egyszer a szezon legjobb középpályásának választottak az NB I-ben. Itt nősültem meg, később két gyermekünk született. A bányászváros fontos állomás az életemben, mert ott kezdtem el 35 évesen az élvonalban edzősködni. 1968-ban kerültem a zalai megyeszékhelyre. Építgettük a csapatot, s 1972-ben az NB I-be jutottunk, ahol csodás hét évet töltöttem.

Szőcs János: Sokat köszönhetek a ZTE sikereinek. Fotó: Katona Tibor

- Neves trénerek mellett, a válogatottnál is dolgozott.

- Abban az időben a szövetségi kapitány választott maga mellé kollégákat, s köztük voltam én is. Hétfőnként a fővárosban rendszeresen találkoztunk. Közben sokan tanácsolták, hogy a sikeres első év után a legjobb lenne felállnom a ZTE kispadjáról, mert ezzel a kerettel a második évben nem valószínű, hogy bent tudunk maradni. Ezt az egy tanácsot szerencsére nem fogadtam el az akkori nagy öregektől, a folytatás pedig csodásra sikeredett, hisz ismét jó középcsapatként jegyeztek bennünket.

- Szövetségi kapitányként is dolgozott.

- Egy mérkőzés jutott, de ez is felejthetetlen emlék. Nem a Wales elleni találkozó, hanem az a légkör, ami körülvett bennünket. Előtte és később is több kapitány meghívott másodedzőnek. Nagyon szép időszak volt. Zalaegerszeg pedig egyre népszerűbb lett a futball, s elindultunk egyre feljebb. Sokat köszönhetek a ZTE sikereinek, hiszen e klub révén lettem ismert tréner.

- Mondana egy képzeletbeli legjobb csapatot a keze alatt megfordult játékosokból?

- Nem egyszerű, nagyon sok jó egerszegi futballistám volt. De megpróbálom: Bolemányi János, Péter Zoltán, Papp Antal, Kereki Zoltán, Filó László, Tóth Gyula, Soós István, Kocsis Tamás, Tóth József (Luttya), Szabó Rezső, Bita József. Azt hiszen talán ők voltak, akik a legmélyebb nyomot hagyták a zalai közönségben. De könnyen tudnék több gárdát is mondani. Ha már itt tartunk, had meséljek egy apró sztorit. Amikor még az NB I-be jutásért küzdöttünk lendületesebb, gyorsabb csapatot álmodtam meg, s ebben nem kapott szerepet a néhai Szabó Rezső. Megkeresett, hogy szeretne visszamenni Nagylengyelbe, ahonnét jött, mert focizni akar. Arra kértem, legyen türelmes, mondtam is neki: Rezső, visznek még téged a szurkolók a vállukon, csak kerüljünk fel az NB I-be. És így is lett...

- Mit gondol a mai fociról?

- Mint minden, a játék is sokat változott. Egykori kiváló kollégámmal, Kovács Ferenccel beszélgettem a múltkori ZTE-Videoton meccsen, sok mindent egyformán látunk. Az akadémiai rendszer nagyon jó, ezekben az intézményekben jó pár tehetséges gyerek bontogatja szárnyait. Az MTK-t tenném az első helyre, elvégre ők nyitották meg itthon az elsőt, ám a Honvéd és a Haladás focistái közül is egyre többen nyújtanak maradandót. Ennek ellenére labdarúgásunk közel sem tud még olyan hatékony lenni, mint volt az elődök idején. Most viszonylag közel kerültünk ahhoz, hogy ismét rangos európai vagy világeseményre kerüljünk, remélhetőleg minél előbb sikerül.

Meccsek, gólok, elismerések

Szőcs János 1933. február 18-án született a Vas megyei Ikerváron. Jobbhátvédként 8 szezont töltött az élvonalban (Bp. Honvéd, Komlói Bányász) és közben 111 meccsen 6 gólt lőtt. Legjobb eredménye egy 3. hely a fővárosiakkal 195859-ben. Komlón kezdett edzősködni, később a ZTE, a Pécsi MSC, a Nagykanizsai Olajbányász, és a Keszthelyi Haladás kispadján is ült. 1975. április 16-án, a Wales ellen hazai pályán 2-1-re elvesztett Eb-selejtezőn ő irányította a magyar válogatottat. Zalaegerszeg városától Pro Urbe-díjat kapott (2003), a sportági szövetség a Magyar Labdarúgásért érdemérem arany fokozatával ismerte el munkásságát (2009).

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!