Ultrafutás: százezer méteres kitérő

A Budapesti Gazdasági Főiskola udvarán - mint a házigazda egylet elnökétől, Ksz Ferenctől a szombat este nyolc órai rajt előtt hallottuk - már nem először rendeztek hosszútávú viadalt, illetve a városban az Alsóerdő is volt százas színhelye. Előbbi mellett több szempont is szól: a terület zárt, nincsenek zavaró tényezők, ráadásul nyolcas alakú, éles kanyaroktól mentes pályát tudtak kijelölni benne a szervezők.

- Igen, ez gyalog is szempont - mondta kérdésemre az elnök, aki büszkén tehette hozzá: az ország minden részéből több mint ötven futó jött el az egerszegi ob-re. - Az Alsóerdőn annak idején én is futottam száz kilométert, s ott a környezet szépségével, illetve az erdő hűvösével ellentétben kifejezetten kellemetlenek voltak a pálya két végén visszafordítók, ahol teljesen le kellett lassítani. Nálunk a tempó nem olyan nagy, de így sem jó újra és újra kiesni a versenyritmusból.


Ez a veszély tehát a BGF-en nem fenyegetett, illetve a rendezők az este nyolc órás rajttal próbáltak kiküszöbölni még egy ellenséget , a hőséget. Az igyekezet pedig nem volt hiába, annak ellenére sem, hogy nappal nem perzselt a nap; a kellemesen hűvös éjjelt ugyanis minden résztvevő csak dicsérni tudta.

Mint például a 100-as ob férfi győztese, Bogár János is:

- Az időjárási körülmények kifogástalanok voltak, az időeredményemmel viszont már nem vagyok ennyire elégedett. Az éjszaka megviselt kicsit, olyan szempontból, hogy hajnal felé belassultam . Érdekes volt, mert úgy éreztem, jó tempóban haladok, a köridőim viszont egyre romlottak. Vannak, akik menet közben kávézással oldják meg ezt a problémát, én azonban külső segítség nélkül túltettem magam rajta.

A nőknél megyei szinten hazai siker született, hisz a kanizsai Lubics Szilvia szerezte meg az aranyat. És számára ez a táv csak egy kis kitérő volt.

- Görögországba készülök, arra a 246 kilométeres versenyre, amelyet tavaly, harmadik magyar nőként, valamivel több mint 35 óra alatt sikerült lefutnom - mesélte. - Nincs nap edzés nélkül, de itt mindenképp indulni akartam: barátaink, az egerszegi rendezők felé szinte kötelesség volt ez, de csábított a bajnoki cím megszerzésének esélye is. Korábban is teljesítettem már száz kilométert, 8 óra 27 perces idővel, most viszont az sem lepett volna meg, ha a tíz órához lettem volna közelebb.

Szép eredményt még egyéniben az egerszegiektől Lakatos Roland férfi abszolútban megszerzett bronzérme is.

Eredmények. 100 km-es ob, abszolút, nők: 1. Lubics Szilvia (Kanizsa Futóklub) 9:03:04 óra, 2. Vajda Anita (KFK) 10:53:50. Férfiak: 1. Bogár János (Encs) 8:24:15, 2. Mózsik József (Szufla) 8:40:11, 3. Lakatos Roland (Z. Aszfaltszaggatók SE) 9:13:49. Váltó, férfiak: 1. Sörnyitók 6:47:30, 2. ZTC (Molnár Barnabás, Lukács Gergő, Nemes Noel, Fehér Ferenc) 7:05:02., 3. ZASE segítők (Korpics Attila, Gadányi Bálint, Gróf Olivér, Keszei András).

Maraton, férfiak: 1. Kovács Balázs (KFK) 3:26:08, 2. Járfás Gyula (ZASE) 3:43:41, 3. Lubics György (KFK) 3:59:50. Nők: 1. Sifterné Doszpot Andrea (ZASE) 3:35:21.


A TÁJFUTÓK IS BÍRJÁK
A bajnokságon „betétszámként” lehetőség volt maratoni távot teljesíteni, illetve a 100 kilométert váltók is lefuthatták. A Zalaegerszegi Tájékozódásifutó Club is rajthoz állt egy négyfős formációval. – Három tanítvány és az edző – mutatta be magukat röviden Fehér Ferenc, a ZTC és a váltó vezetője. – A szabályok szerint a csapattagok tetszés szerint válthatnak menet közben, mi mindenesetre úgy osztottuk be a „munkát”, hogy egyre kisebb adagokban mindenkinek 25 kilométer jusson. A tájfutók célja a dobogóra kerülés volt, s végül az első helyről sem sokkal maradtak le.