Aranyat ért a jókedv: a világbajnok szerint nincs jobb felkészülés a játéknál

- Igen, méghozzá azért, mert én is többet vártam magamtól az egyéni világbajnokságon, de a szövetségi kapitány azzal biztatott - többek között engem is -, hogy a csapat vb fontosabb lesz. Az egyéni verseny amúgy is sokkal rizikósabb, hiszen lehetsz bármennyire is jó, ha a sorsolás úgy hozza, kifoghatod a későbbi bajnokot. Vagy éppenséggel hibázol egyet és már az elején kipottyansz, holott sokkal előrébb végezhetnél. Ráadásul az egyéni világbajnokság mostani lebonyolítási rendszere számomra teljesen új volt, talán másodszorra jobban megy majd.

- A második fellépése viszont a világbajnokságon megvolt, igaz, a csapattal. Huszonhat esztendő után nyert ismét aranyat a női válogatott, kell ennél több?

- Semmiképpen, mert valóban, a sportágban ez a csúcs. Szinte mindent elértem már ezzel, ugyanis román válogatottként voltam már párosban bronzérmes és egyéni összetettben is. Most már csak egy ezüst hiányzik a teljes kollekcióból...

- Jó, de ne feledkezzünk meg az aranyról sem. Minek volt köszönhető a sikerük?

- Nagyon egységesek voltunk, így lelkileg és fizikailag is egyaránt egy húron pendültünk. Végig meg volt a jókedv a csapaton belül, szinte csak kacagtunk, csupán az utolsó két nap nem, mert akkora már meglehetősen fáradt volt a társaság.

- De ugye nem azt mondja, hogy egy világbajnokság csupán egy jófajta kirándulással ér fel...

- Persze, hogy nem! Mindannyian tudtuk, miért vagyunk ott, de valahogy oldani kellett a stresszt és mi arra voksoltunk, hogy legyünk felszabadultak. Itthon mindenki hozzá van szokva a heti egy mérkőzéshez, ezen a vb-n viszont tíz nap alatt hét kőkemény mérkőzést kellett teljesíteni.

- Csak a jókedv viszont talán még nem lett volna elég. Árulja el, mi volt a titkuk?

- Titokról nincs szó, remek taktikáról viszont igen. Kaszás Zoltán szövetségi kapitány ráérzett arra, hogy engem és Tímár Edinát érdemesebb a középső két párban játszatni, s ezzel nyertünk nagyon sok mérkőzést. Kicsit átírtuk a szokásos forgatókönyveket, mert általában a legjobbak a végén szoktak dobni. Mi változtattunk ezen és az ellenfeleknek rengeteg fejtörést okoztunk mindezzel.

- A döntőben éppen Románia volt az ellenfél. Bár tíz éve Magyarországon él, milyen volt korábbi társai ellen meccselni a vb aranyért?

- Azért szurkoltam, hogy elkerüljük a románokat, legalábbis az elődöntőben. Az az igazság, hogy féltem tőlük, ugyanis jól ismerem a játékosokat, de szerencsére jól ment ellenük, ami nagy lelki könnyebséget okozott.

- Meglepetés volt ez az aranyérem, de jöhet-e a folytatás? Már csak azért is, hiszen két év múlva idehaza, Zalaegerszegen rendezik a következő csapat világbajnokságot.

- Nézze, jól ment a játék, s ahogy haladtunk előre, úgy jött meg az étvágy. Az éremszerzés mindig ott lebeg az ember szeme előtt, s ez így lesz két év múlva, hazai pályán is. Persze, ha csapattag leszek, ugyanis a mostani siker után is meg kell harcolni a csapatba kerülésért. Erre a vb-re többen is lemondták a válogatottságot, olyanok, akik már nagyon sokat letettek az asztalra. Viszont az is lehet, hogy a nagyobb nevekkel felálló magyar csapat nem ért volna el ilyen sikert, hiszen ezt nem lehet utólag eldönteni. Számomra viszont nagy ajándék volt, hiszen a magyar válogatottal szereztem aranyérmet.

- Nyomon követik szülővárosában, Marosvásárhelyen az eredményeit?

- Hogyne, s látja ennek is örülök. A helyi hírlapban is megjelent már, hogy világbajnok lettem a magyar csapattal, ezzel párhuzamosan a helyi együttessel elért sikereimet is újra felsorolták. Ez is bizonyítja, hogy nem felejtettek el. ami nagyon jól esett.


KÉT ORSZÁG, KÉT STÍLUS

Airizer Emese két ország válogatottjával is járt tehát világbajnokságon. Beszélgetés közben óhatatlanul szóba jöttek a különbségek, melyek meglehetősen jelentősek. Például a román válogatott tagjai egy-egy jelentősebb világesemény előtt hosszú heteket és hónapokat töltenek edzőtáborban, ugyanis a legjobbak profi játékosok. Viszont az is igaz, árulta el Airizer Emese, hogy az ottani bajnokság korántsem olyan erős, mint a magyarországi. Ez utóbbi tény viszont szerinte sokkal fontosabb, mert hétről hétre kemény mérkőzések, pároscsaták előtt állnak a magyarországi a játékosok, s ennél jobb felkészülés szerinte nem is kell.