Czinder Kinga az egész nyarat a felkészülésnek szenteli

A fiatal zalaegerszegi lány ugyanis július végén nem kisebb sporteseményen vesz majd részt társaival együtt a dél-amerikai országban, mint a World Games-en, azaz a Világjátékokon, ami a nem olimpiai sportágak legrangosabb és legnagyobb megmérettetése. És hogy miképpen jutott el oda? Erről mesélt nekünk a nemrégiben rövid időre hazalátogató Kinga.

– Már egészen kiskoromtól fogva tudtam, éreztem, mi szeretnék majd lenni – kezdte Kinga, aki egyébként jelenleg végzős hallgató a Testnevelési Egyetem testnevelő-edző, ezen belül is az aerobik-edző szakán. – Már négyévesen gyerek aerobikra jártam, aztán később jött a másik nagy szerelem, a fitnesz. A Fitt Kidben tizenhat éves koromig versenyszerűen sportoltam. Nem is volt kérdés, hogy hova adom be a jelentkezésemet az érettségi után.

Kinga (jobbról) bízik abban, hogy dobogóra állhatnak. Fotó: Archív

Magáról az egyetemről és az ott folyó oktatásról nagyon jó véleménnyel van Kinga; szerinte messze földön híres a magyar sportolói nevelés, ez az oka annak is, hogy nagyon sok külföldi jön hozzánk tanulni.

– Az aerobikhoz nagyon sok tényezőnek meg kell felelni, ezek egy része tanulható, másik része inkább adottság – vallja a fiatal sportoló. – A hajlékonyság, az állóképesség, a gyors erő és ritmusérzék mellett a fantázia és az akaraterő is nagyon fontos.

Kingának például most az egész nyara rámegy a felkészülésre, nemcsak diétázik, de kőkeményen edz is a versenyre. Ám ő nem bánja, mert jó a társaság, és rendkívüli módon élvezi azt, amit csinálnak.

A magyaroknak amúgy jó a hírük a sportágban, a világ aerobic élvonalában szerepelnek, bár az igazi klasszisoknak számító oroszoktól, románoktól és franciáktól azért még lenne mit tanulnunk. Ez a sportág igazán a kilencvenes években lett népszerű nálunk, ekkor tűntek fel olyan nevek, mint Szentgyörgyi Rómeó és Katus Attila, ugyanis az aerobic egyáltalán nem csak a lányok sportja.

Az egyetemen lett tagja a TFSE Aerobic szakágának, ahol jelenleg Katus Tamás és Sinkó Andrea az edzőjük. Mindkettejüktől másféle felkészítést kapnak: Tamás az alapokra figyel, mint a megfelelő zene kiválasztása és a koreográfia, míg Andrea inkább az apró részletekre hívja fel a figyelmüket. Amúgy a koreográfiába és a zenébe a lányok is beleszólhattak, Kinga szerint egy nagyon pörgős számmal készülnek.

– A Világbajnokság elődöntőjében hetedik helyezést értünk el, de csupán az első hat helyezett mehet tovább a Világjátékokra. A koreai csapat visszalépése után kaptuk meg a lehetőséget, aminek borzasztóan örültünk.

Kingáék együttese az aerostep kategóriában indul, amit úgy kell elképzelni, hogy a nyolc lány előtt nyolc sztep pad van elhelyezve. A szabályok szerint bizonyos időközönként „kapcsolatba kell lépniük" a paddal, megérintik, felemelik vagy rálépnek. Ebben a kategóriában nincsenek látványos, nehéz elemek, mint a cigánykerék vagy a kézenállás, itt a szinkronitás, a zene gyorsasága és az ötletesség az igazán mérvadó.

– Van néhány csapat, amelyek tagjaival biztosan fel tudjuk venni a versenyt, mindannyian egy dobogós helyezésben reménykedünk – vallotta be Kinga. A mongol, az ukrán, a francia, a kínai és a spanyol csapat biztosan nem adja majd könnyen magát, de nekik már így is hatalmas ajándék a verseny.

– Régi álmom volt eljutni Dél-Amerikába, csodálatos érzés, hogy ez teljesült. Az olimpiai falukhoz és stadionokhoz hasonló méretű és szerkezetű épületeket láttam a képeken, már alig várom, hogy a valóságban gyönyörködhessek bennük.

Kinga nemcsak edzőnek tanul, hanem testnevelő tanárnak is, szeptemberben a mesterképzéssel folytatja az egyetemet. Miután végez a tanulmányaival, szeretne gyerekekkel foglalkozni.

– Gyerekekkel dolgozni nehéz, de nagyon hálás dolog is – mondja, majd hozzáteszi: ő azt a tanártípust képviseli, aki nem feladat- és eredménycentrikus. – A mozgást, a különböző sportokat csak úgy lehet megszerettetni velük, ha a tanár engedi a gyereket játszani, és úgy teremti meg a megfelelő környezetet a tanuláshoz.

Arra a kérdésre, hogy a mai gyerekek miért mozognak keveset, Kinga a saját életéből meríti a választ. Szerinte a családon nagyon sok múlik, ő is a szülei révén jutott először közelebb a sporthoz. A jó példa tehát elengedhetetlen. Akár egy híres sportoló is hathat ösztönzőleg egy gyerekre.

– Egészen fiatal korban, már három-négyévesen is érdemes elvinni valahova a gyerekeket mozogni. Nem kell ekkor még sportágat választani, elég az ovis torna is. Ekkor ugyanis nagyon sokat fejlődik a koordináció, kialakul egy testkép is, ami később sokat segít akár a testnevelés órán, akár egy komolyabb edzésen.

A kétségtelen testi előnyökön túl természetesen lelki hozadéka is van az ilyen foglalkozásoknak: a gyerekek szocializálódnak, megtanulják, mi a fegyelem és a rendszeresség, amit a heti két-három alkalommal megtartott torna jelent. Mindez jó előkészítés lehet az iskolára és a tanulásra is.