Értelmetlen vadpusztulás

A gímbika ilyen nyomorúságos haláltusájának gyakorisága mind inkább jellemző. E borzalom fő okát a következők okozzák.

Az erdőgazdálkodás része a fakitermelés, mely területrésznek újraültetésével egyidejűleg azt fix kerítéssel védik mindaddig, amíg az a vad szájából ki nem nő, úgy nyolc-tíz évig.

Így évről évre mind több természetes élőhelyről kizáródik a vad. Ez az uratlan jószág is élni, enni akar, és mind inkább kiszorul a kis és nagyüzemű mezőgazdasági kultúrákra, zártkertek közelébe.

Védekezésül a gazdák ezeket, valahol érthető módon, az utolsó méterig villanypásztorral lekerítik. Így a vad már, mint egy labirintusban közlekedve, kerítések és villanypásztorok közt keresi élőhelyét.

A vadgazdálkodó próbálja mind több vadföld, vadlegelő létesítésével enyhíteni a problémát, de oda is „labirintus” vezeti a vadat.

Az ilyen borzalmas haláltusával végződő esetek elsősorban a gímszarvas bikát veszélyeztetik, mivel agancsával könnyen belekeveredik a kerítésbe.

Sajnos ez a fokozódó kerítés építési folyamat évről évre elviselhetetlenebbé válik, mely sem a földtulajdonosnak sem a vadgazdálkodónak nem jó!

A megoldás már sokszor megfogalmazódott: Ha mindenütt lebontanák a kerítést, a vad olyan szinten megoszlana, amit a gazdák is zokszó nélkül elviselnének.

A vad és gépjármű ütközések gyakorisága, mely szintén nem utolsó szempont, így lényegesen lecsökkenhetne.

Paál Tibor-Zalaegerszegi Nimród Vadásztársaság Elnöke