Megint vissza az ismert útra (jegyzet)

Aki viszolyog a megszorítás fogalomtól, mert a fülébe csepegtették, hogy az az ördögtől való, hívja nyugodtan költségvetési kiigazításnak vagy országvédelemnek, ez mit sem változtat a lényegen. Azon, hogy két héten belül két adóemelés-csomagot jelentettek be odafent.

Az egyik novemberben, a másik jövőre érkezik, és igencsak pikáns találmányokról van szó. Hiszen látjuk mindannyian, a fiskális bajok forrása a gazdasági erőtlenség, e csomagok mégis a fogyasztást vethetik vissza, egyszerűen azáltal, hogy drágítják az életet. Az új jövedéki adó és a példátlanul magas áfa pillanatok alatt átrajzolja majd az árcédulákat, a sokat magasztalt arányos adórendszer ráadásul (elemzők mondják) a kis keresetűek tárcájából vesz ki pénzt - feltéve, hogy nem csatolnak hozzá kötelező béremelést, de azzal meg a munkáltatók kapnának nagy pofont, na és maga a piacgazdaság. Nekik, mármint a vállalkozásoknak amúgy is magasabb járulékot kell majd kigazdálkodniuk, miközben hivatalosan egyre csak csökkennek a terheik, ugyebár. És mi tőlük várjuk az új munkahelyeket.

Válság van, több pénz kell, keményebben adóztat a kormány, ezt a felállást ismerjük. Csakhogy ilyesféle úton robogtunk legutóbb is, és akkor sem vezetett jóra, sőt, éppen azért hívott az ország új kormányost, hogy másfelé próbálkozzon végre. Az új kormányos aztán kisebb terheket, lélegzethez jutást ígért, majd jövedelemadót csökkentett, aminek nagyon örültek néhány százezren, odafent. Hogy hosszú távon ez a stratégia terem-e gyümölcsöt a maradék millióknak is, még nem tudjuk, de hogy a jelen gondjait csak tetézte, már nem vitatható. S mivel most hiányzik a pénz, a kormányos előveszi a bevált módszert: adót, járulékot emel. Persze nem ott, ahol korábban csökkentett, hanem ott, ahol mindenki érzi.

Van magyarázata is: nagy a baj a világban. Ám nagy baj volt 2009-ben is, mikor szónokai kiátkozták az akkori kormányt, amiért az 23 százalékra emelte az áfát. Sőt, új kormányosaink 5 százalékos élelmiszeráfát, meg minimális jövedéki adót követeltek ellenzékből. Onnan lehetett. Most 27 százalék lesz az áfa, az üzemanyag 400, az euró 290 forint fölé szökik, valamirevaló növekedésről pedig szó sem lehet. A körítés a régi: ki kell tartani, átvészelni a válságot - hallottuk, tudjuk, értjük és bízunk is, bár egyre kevésbé, mert most már ígéret sincs az életminőség javulására. A varázslatos tézist (jutalmazzuk az anyagilag amúgy is sikereseket) mégsem adjuk fel, sőt, szentül hisszük, hogy Európa követni fog minket. De vajon hová?



Kapcsolódó cikkeink:

(Állam)háztartási sokk: nem megszorítás, de rosszabb lesz 

Meglepetés a 27 százalék