Olvasó

2007.07.13. 02:29

Sírok, vázák, virágok, kisstílű gaztettek, s a gyászoló fájdalma

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Vagy mégis? Feldúlt hölgy érkezik a szerkesztőségbe, a temetőből jön egyenesen, mond ...

Zalai Hírlap

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja

a mondás. Vagy mégis? Feldúlt hölgy érkezik a szerkesztőségbe, a temetőből jön egyenesen, mondja, majd rögvest megjegyzi: tudja jól, hogy szinte mindennapos a sérelem, amely őt érte, frissen fakadt bánatát most mégsem képes magában tartani.

- Napi sírlátogató vagyok, az apám és a fiam is itt van eltemetve, egyetlen gyermekemet 18 éves korában, autóbaleset miatt veszítettem el. Egész rövid életében igényes, rendes ember volt, ezért azt diktálja a szívem, hogy mindig gondoskodjak arról, holtában szép virág díszítse a sírját. E virágokat azonban rendszeresen ellopják, most pedig a sírra rögzített bronzvázát is elvitték. Ez már a negyedik bronzdísz, ami az évek során szemet szúrt valakinek, többen mondják is, hogy minek pótolom, úgyis letörik, s magukkal viszik.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

a mondás. Vagy mégis? Feldúlt hölgy érkezik a szerkesztőségbe, a temetőből jön egyenesen, mondja, majd rögvest megjegyzi: tudja jól, hogy szinte mindennapos a sérelem, amely őt érte, frissen fakadt bánatát most mégsem képes magában tartani.

- Napi sírlátogató vagyok, az apám és a fiam is itt van eltemetve, egyetlen gyermekemet 18 éves korában, autóbaleset miatt veszítettem el. Egész rövid életében igényes, rendes ember volt, ezért azt diktálja a szívem, hogy mindig gondoskodjak arról, holtában szép virág díszítse a sírját. E virágokat azonban rendszeresen ellopják, most pedig a sírra rögzített bronzvázát is elvitték. Ez már a negyedik bronzdísz, ami az évek során szemet szúrt valakinek, többen mondják is, hogy minek pótolom, úgyis letörik, s magukkal viszik.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

a mondás. Vagy mégis? Feldúlt hölgy érkezik a szerkesztőségbe, a temetőből jön egyenesen, mondja, majd rögvest megjegyzi: tudja jól, hogy szinte mindennapos a sérelem, amely őt érte, frissen fakadt bánatát most mégsem képes magában tartani.

- Napi sírlátogató vagyok, az apám és a fiam is itt van eltemetve, egyetlen gyermekemet 18 éves korában, autóbaleset miatt veszítettem el. Egész rövid életében igényes, rendes ember volt, ezért azt diktálja a szívem, hogy mindig gondoskodjak arról, holtában szép virág díszítse a sírját. E virágokat azonban rendszeresen ellopják, most pedig a sírra rögzített bronzvázát is elvitték. Ez már a negyedik bronzdísz, ami az évek során szemet szúrt valakinek, többen mondják is, hogy minek pótolom, úgyis letörik, s magukkal viszik.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

- Napi sírlátogató vagyok, az apám és a fiam is itt van eltemetve, egyetlen gyermekemet 18 éves korában, autóbaleset miatt veszítettem el. Egész rövid életében igényes, rendes ember volt, ezért azt diktálja a szívem, hogy mindig gondoskodjak arról, holtában szép virág díszítse a sírját. E virágokat azonban rendszeresen ellopják, most pedig a sírra rögzített bronzvázát is elvitték. Ez már a negyedik bronzdísz, ami az évek során szemet szúrt valakinek, többen mondják is, hogy minek pótolom, úgyis letörik, s magukkal viszik.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

- Napi sírlátogató vagyok, az apám és a fiam is itt van eltemetve, egyetlen gyermekemet 18 éves korában, autóbaleset miatt veszítettem el. Egész rövid életében igényes, rendes ember volt, ezért azt diktálja a szívem, hogy mindig gondoskodjak arról, holtában szép virág díszítse a sírját. E virágokat azonban rendszeresen ellopják, most pedig a sírra rögzített bronzvázát is elvitték. Ez már a negyedik bronzdísz, ami az évek során szemet szúrt valakinek, többen mondják is, hogy minek pótolom, úgyis letörik, s magukkal viszik.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

De hát a fiam sírja...

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

Olyan tipikus történet ez, melyre nehéz okosat reagálni, amellett persze, hogy jó érzésű ember megérti az asszony fájdalmát. Amúgy is nagy a gyászoló bánata, nem meglepő, hogy végletesen felzaklatja egy ilyen kisstílű gaztett. A bronzvázára persze még csak-csak akad racionális magyarázat, azt ugyanis bizonyára pénzzé teszi a tolvaj. Na de a virág? Ki az, aki otthonát, esetleg saját szerette sírját nyugodt lélekkel ékíti máséról lopott szirmokkal? Bárhogy szeresse is a virágot, biztosan nem jó ember.

Ezek is érdekelhetik