A keresztség nem csak egy ceremónia

- Időszerű téma ez mostanság, hiszen nemrég ünnepeltük Jézus mennybemenetelét, aminek hagyományosan a húsvétot követő 40. nap a napja - bocsátotta előre Fliszár Károly. - Az ősegyház a 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Ekkortól azonban a húsvét utáni 40. napra került. Így ennek a nyugati kereszténységben a legkorábbi lehetséges dátuma: április 30., a legkésőbbi pedig június 3. De miről is beszélünk? Feltámadása után Jézus egy keveset még itt időzött a Földön, hogy tanítványai jobban megismerkedhessenek feltámadott és megdicsőült állapotával. Végleges távozása, mennybemenetele előtt tanítványait, az apostolokat felhívta az Olajfák hegyére és elbúcsúzott tőlük. Azt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, tegyétek tanítványommá az összes népeket, s kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Ez tekinthető a keresztelés valódi gyökerének. Persze, Jézust Keresztelő Szent János keresztelte meg, azonban azt már ő is megmondta, hogy ő csak vízzel keresztel, Jézus viszont vízzel és Szentlélekkel. A keresztségben a lélek a fontos, illetve az isteni élet, amit az alapjában véve halandó ember ezzel a szentséggel kaphat meg, mely eltörli az áteredő bűnt.

A keresztség tehát sokkal komolyabb, mélyebb értelmű dolog, mint puszta szertartás. És mint ilyen, feladatokat, kötelezettségeket ró a keresztelt gyermek szüleire, keresztszüleire is.

- A pap a szertartás során e kérdést teszi fel a felnőtteknek: „Vállaljátok azt a kötelezettséget, hogy vallásosan nevelitek a kisgyermeket?" - folytatta Károly atya. - Ez nyilván, azt jelenti, hogy a nevelés keresztény szellemben zajlik majd, a gyermeket járatják hittanra és elviszik templomba a szentmisékre. Ha a szülő ezeket nem teszi meg, akkor a keresztszülőre hárul ennek kötelezettsége, ezért keresztszülőnek olyan embert kell választani, aki meg tud felelni a kihívásnak és nem csak abban látja a feladatát, hogy húsvétra, karácsonyra, vagy a gyermek születésnapjára vegyen valamit. Keresztszülőnek lenni lelki kapcsolat is. Apropó, gyermek. Régebben, a keresztény kor kezdetén csak felnőtteket, 17-18 éveseket kereszteltek, akik tudatosan vették fel a keresztséget. Hogy akkor most miért keresztelünk csecsemőket? Ez is messzire, a régi időkbe vezet, amikor is nagy volt a csecsemőhalandóság és a szülők nem lehettek biztosak abban, hogy a gyermek megéri a keresztelését, ami egyébként nagyon fontos, hiszen a keresztség eltörölhetetlen pecsét a lelkünkben.

Fliszár Károly (jobbról) a kis Zalánt kereszteli. A pap ilyenkor a keresztvízzel háromszor keresztet rajzol a kisgyermek homlokára, így jelölvén meg, mint az Istenhez tartozót. Fotó: Archív/Szakony Attila

Fliszár Károly hangsúlyozta: a keresztséget nem lehet elveszíteni, annál inkább az örök életet, melyhez éppen előbbi a kulcs.

- Jézus azt mondta: veletek vagyok minden nap, a világ végéig - folytatta a főesperes. - Aztán faképnél hagyott minket, felment a mennybe, tehát becsapott... Nem, hát persze, hogy nem! Tartotta a szavát, közöttünk maradt az oltári szentségben, a szentáldozásban, a tanításában - és a keresztségben. „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, az engem fogad be!" Ugye, ezt is mondta Jézus. Tehát akkor kit viszünk haza a megkeresztelt kisgyermekkel? Hát Jézust... Igen, és ha ennek megfelelően a másik emberben mindig Jézust látnánk, ahogy azt kell, akkor megszűnne itt, a világban minden viszálykodás, nem lenne szükség soha többé bíróságra, hiszen Jézust azért csak nem bántjuk...

S hogy milyen feltételei vannak a keresztelésnek? Károly atya szerint az egyház elég rugalmas ebben a kérdésben, de a legfontosabb, hogy a szülők és a keresztszülők lehetőleg egyházi házasságban éljenek, ugyanis e feltétel teljesítése esetén látszik biztosítottnak a gyermek keresztényi nevelése, mely a keresztség felvételével kezdődik.