Szakbarbárok vagy szakemberek?

A duális szakképzés bevezetése óta ugyan nem telt el sok idő, ám a rendszer pozitívumai már kézzel foghatók. A baj az, hogy a negatívumok is egyre erősödnek. De miről is van szó pontosan? A német mintájú rendszer lényege úgy foglalható össze, hogy a hároméves képzés keretében a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oktatás, a fiatalok helyi vállalkozóknál, cégeknél töltik szakmai gyakorlatukat, helyben sajátíthatják el az alap- és mesterfogásokat. Mindez jól hangzik, s az eredmények részben igazolják is a gyakorlatorientált képzés előnyeit, ugyanakkor a szakképzésben dolgozó pedagógusok mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a közismereti tantárgyakra kevés idő jut.

- Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen amellett, hogy az elmúlt években diákjaink remek eredményeket érnek el a különböző szakmai versenyeken, azt is tapasztaljuk, hogy a gyerekek egy részének problémái vannak az olvasással, írással, számolással. Ezek megtanítására pedig nincs idő a hároméves szakképzési rendszerben, így sokan el sem jutnak a bizonyítvány megszerzésééig - jelezte Bene Csaba, a Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola vezetője, aki a fentieket az intézmény ballagási meghívójával támasztotta alá. Az új típusú hároméves képzésben a hegesztők közül hárman, az ácsoknál ketten, a festőknél öten, a kárpitosoknál hárman végeznek idén, ami igencsak elgondolkodtató.

Az intézményvezető szerint a legnagyobb probléma abból adódik, hogy már az általános iskolából hiányos kompetenciákkal érkezik a gyerekek egy része, s bizony vannak, akik képtelenek felvenni a ritmust, behozni a lemaradást.

- Korábban, mikor a szakképzés négy évig tartott, volt idő pótolni ezeket a hiányosságokat, ám ilyesmire manapság nincs kapacitás - folytatta Bene Csaba, aki szerint nem ártana, ha az általános iskola kimeneti szakaszában is lenne szintfelmérés, jelenleg ugyanis nincs minimumfeltétele a szakképzésnek. Lehetőségként működik ugyan a HÍD I. és II. felzárkóztató program, de ez nem kötelező.

Az oktatók szerint a szakképzés mellett, a technikusképzésben is akadnak furcsaságok, ám ott leginkább az átjárhatóság hiánya jelent problémát. Mint arra Borbás Sándor, a Cserháti-iskola szakoktatója rámutatott: korábban az érettségi után két évig képezték a technikusokat, ám most csak egy év áll rendelkezésre, pontosabban bizonyos szakmai ismereteket a négyéves alapképzésbe kell beintegrálni. Mindez viszont azt jelenti, hogy aki nem szakközépiskolából, hanem gimnázium után akar a technikusképzésre jelentkezni, azok nem tudnak bekapcsolódni a képzésbe, lévén hiányoznak azok a szakmai ismeretek, amelyeket a szakközépiskolások az alapképzésben megkaptak.

Gyakorlati oktatás a Cserháti-iskolában. A tanműhelyben lévő CNC esztergagépen éppen Korcsmáros Barna (elől) és Antal Tamás gyakorol. A fiatal technikusok leginkább a járműiparban dolgoznának

Hozzáértők szerint a technikusképzésben is problémát okoz a kevés munkahelyi tanműhely, jelenleg csupán a nagyobb vállalatok, üzemeknél rendelkeznek felszerelt oktatóbázissal.

Érdekes volt hallani a Cserháti-iskola technikus növendékeit is, akiknek többsége a járműiparban, konkrétan Győrben az Audinál vagy Kecskeméten a Mercedesnél szeretne elhelyezkedni, esetleg külföldön dolgozna.

Persze mindettől függetlenül számos előnnyel is bír a duális szakképzés.

- A kamara álláspontja szerint, ha nagyobb hangsúlyt fektetünk a gyakorlati képzésre, akkor szakmailag felkészültebb tanulók kerülhetnek ki az iskolapadból - mondta dr. Polay József, a kanizsai kamara elnöke, aki szerint ezt a folyamatot ma már számos eszközzel támogatják. A kormányzati intézkedésnek köszönhetően lehetőség van a tanulószerződéses diákok tovább foglalkoztatására, így a gyakornok teljes bérköltsége 9 hónapon át pályázati forrásból biztosítható a vállalkozók számára. Mindemelett a kamara részt vesz a szakoktatók módszertani, pedagógiai képzésében is, 2015-től pedig csak mestervizsgával rendelkező oktatók foglalkozhatnak majd a tanulószerződéses tanulókkal, ami szintén azt erősíti, hogy a fiatalok a képzőhelyeken valóban elsajátítsák a szakma csínját-bínját.

Huller Zsolt a kanizsai Fabak Kft-nél töltötte szakmai gyakorlatát, ahol Skrinyarics Ildikó kárpitos segített neki a mesterfogásokban (Fotó: Szakony Attila)

A fentiek tükrében arra is kíváncsiak voltunk, hogy valós munkakörülmények közt, miként teljesítenek a szakmunkás tanulók?

- Eléggé eltérő a fiatalok munkához való hozzáállása, vannak, akiken látszik, hogy tanulni akarnak, de bizony olyanok is akadnak szép számmal, akik kényszerként élik meg a szakmai gyakorlatot - árulta el Németh Pál, a kanizsai Fabak Kft. vezetője, ahol asztalos és kárpitos tanulók is megfordulnak. Aki komolyan veszi a gyakorlatot, az hamar elsajátíthatja a speciális szakmai fogásokat, szerez némi rutint és nem kizárt, hogy munkahelyet is. Nálam is dolgozik olyan fiatal, aki itt töltötte a szakmai gyakorlatát.

Huller Zsolt lassan másfél éve dolgozik a Fabak Kft-nél, a másodszakmás fiatal nemrég a Szakma Kiváló Tanulója versenyen szerzett első helyezést kárpitosként.

- Az első szakmám asztalos volt, s láttam, hogy itt a cégnél sokan a kárpitozáshoz is értenek, ezért ezt is megtanultam, így a bútorkészítés teljes folyamatát el tudom végezni - mondta Zsolt, aki szerint sokat profitált a munkahelyi környezetből. Az iskolában főként az elméleti képzés zajlott, illetve a tanműhelyben is dolgoztunk, de ott behatároltak voltak a lehetőségek. A gyakorlati képzőhelyen a legmodernebb eszközök és gépek használatát sajátítottam el, többféle anyaggal dolgoztam, s nem utolsó sorban a szerszámhasználatban is rutinosabb és gyorsabb lettem.

A duális szakképzésnek a fentiek mellett még egy nagy előnye van, ez pedig az olcsóság. Az államnak lényegesen kevesebb pénzbe kerül a fiatalok gyakorlati képzése, hiszen ebben jelentős részt vállalnak a cégek, vállalatok. Az iskolai tanműhelyekbe bőven elég az adott szakma alapfogásait megtanulni, komoly berendezések, gépek megvételére amúgy sem lenne pénz ugyanakkor a gyárakban, s üzemekben mindez rendelkezésre áll.

A német mintájú szakképzési rendszerrel kapcsolatban bennem is jókora dilemma dolgozik. Több német ismerősöm is van és bizony mindegyikre igaz, hogy saját szakmájukhoz kiválóan értenek. Ugyanakkor tény az is, hogy az autófényezésen vagy a kárpitos munkán kívül kevés dologról lehet velük diskurálni. Pár évvel ezelőtt valahogy szóba került a német történelem, azon belül Otto von Bismarck neve, akit főként a német egység megteremtőjeként ismerhetünk. Hát ők nem ismerték, de nem is szégyellték. Belegondoltam, milyen lenne nem ismerni, István királyt vagy gróf Batthyány Lajost. Szerintem borzasztó.