Hatvan évvel ezelőtt érettségiztek

A hajdani Gépiparista Technikum 1950 és 1954 között végzett, legelső évfolyam találkozott talán utoljára. Közel három tucat hajdani diák idézte fel az 50-es éveket.

- Újra együtt vagyunk, akik még élünk, valószínűleg utoljára - mondta dr. Járosi Márton, a jubileumi évfolyamtalálkozó szervezője. Aki pedig testben már nem lehet, az lélekben van itt velünk. Hatvan évvel ezelőtt léptünk be a nagybetűs élet kapuján. Az ilyen találkozókon szinte megrohannak a gondolatok és az érzések. A lét létrájának az utolsó fokait járjuk, de még mindig illik ránk a mondás: hajtóerőnk a szeretet, a törődés. Ez tart össze bennünket azóta is. És igaznak érzem a gondolatot: az ember csak a szépre és jóra emlékszik.

Kunics Zsuzsa muzeológus átveszi dr. Járosi Mártontól a korabeli gyakorlati vázrajzokat és egyéb relikviákat tartalmazó helytörténeti gyűjteményt a Thúry György múzeum számára (Fotó: Szakony Attila)

A frissiben tiszteletbeli gépiparistának felavatott Cseresnyés Péter polgármester az élet értelméről beszélt köszöntőjében.

- Az itt összegyűlt emberek végigküzdötték az egész életüket. De ez a küzdelem, amit tulajdonképpen a munkával azonosíthatunk, ez adott nekik értelmet is ezekhez a sokszor embert próbáló évtizedekhez. Megértek világháborút, forradalmat és rendszerváltozást, de még mindig itt vannak közöttünk, példát adva a fiataloknak és jó hírét víve városunknak. Számomra mit közvetítenek? Azt, hogy mindig érdemes küzdeni.

Az alapító évfolyam hajdani C osztályosa, Tavasz Ferenc hangsúlyozta: életre szóló barátságok is kötettek.

- Elrohant mellettünk ez a 6 évtized, de az osztály, az évfolyam mindig is tartotta a kapcsolatot. Minden 5. évben találkoztunk, még azok is visszajártak, akiket távoli országokba repített az élet.

A vén diákok a nap folyamán virágot vittek egykori tanáraik sírjához, majd hajdani iskolájukba is ellátogattak.