Elfelejtett vendéglátóhelyeink - az Arany Bárány

„Az 1889-ik évi július hó 1-én megtartott ülésen 43 szóval (egy tag nem szavazott) s így egyhangulag határozta el a képviselőtestület a kétszázezer forintos kölcsön fölvételét a pénzügyigazgatóság részére szükséges palotának, a laktanya kibővítésének, az elemi iskolának , s az Arany Bárány vendéglő építési költségeire olykép, hogy minden egyes építkezésre fordítandó összeg külön-külön terjesztendő elfogadás végett a képviselőtestület elé, s a tanács utasítatott, hogy az egyes építkezésekre esetről esetre megszavazott összeg kizárólag a kitűzött célra fordítandó és semmi más kiadás fedezésére” – írta a Zalamegye hetilap 1891. december 13-ai lapszáma.

Az Arany Bárány Szálloda épülete az évtizedek alatt többször átesett bővítésen, átalakításon, felújításon. 1973-ban elkezdődött a külső tatarozása, bár az épület nem volt műemléknek tekinthető, a tatarozás mégis igényes munkát kívánt, hiszen szerették volna az eredeti formájába visszaállítani, tehát igazodni kellett a műemlék-felügyelőség előírásaihoz. A külső felújítást, amely 4 és félmillió forintba került, a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet dolgozói végezték.

Az építkezések után vendégcsalogatóként 1978 júniusában terasszal bővítették az Arany Bárány presszóját. Az üveges, virágos kerthelyiség a Széchenyi tér Kossuth utcai oldalán a járdán kapott helyet. A kellemes környezetben negyvenkét vendég szórakozhatott, és beszereztek egy lágyfagylaltgépet is.

1987-ben a Pannónia Vendéglátó Vállalat átépítette a Bárány presszót. Az L-alakú térben két üzletet nyitottak, a Széchenyi tér felőli oldalon hófehér berendezésű cukrászda várta a vendégeket, ahol – mivel a sütemények nem tűrik a dohányfüstöt – már tilos lett a cigarettázás. A presszó Marx téri szárnyában egy ötven vendég befogadására alkalmas rendezvénytermet alakítottak ki, ahol egy vitrinben zalai művészek alkotásai kaptak helyet.

Vajon 30-40 év múlva nosztalgiával emlékezünk-e egy gyorsétterem menüjére?