Szeretetközelben: Hévízen pihen Simon András, az "egyvonalas" grafikus

Simon András tehetsége korán megmutatkozott: két és fél évesen már rajzolt. Elmondása szerint elsősorban édesanyjának köszönheti, hogy művész lett, ő figyelt először a rajzaira. Midig megkérdezte, mit ábrázol a kép, felírta a címét és összegyűjtötte mindegyik rajzát. Később Bakonyi Mihály festőművész rajztanár készítette fel a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolára, ahol akkor hússzoros túljelentkezés volt. 1972-ben kezdte tanulmányait, melyek után dolgozott tankönyvek grafikai szerkesztőjeként. Ám ő nem erre, hanem művészi szabadságra vágyott. Később egyedi stílust alakított ki: egyvonalas grafikusként emlegetik.

– Minél kevesebb vonallal igyekszem minél több lelki és gondolati tartalmat kifejezni, gondolatokat és érzéseket átadni. Szerencsés találkozás volt ez az emberek igényével, hogy ha egy képre ránéznek, szeretik átadni magukat a mondanivalónak, szeretnek elgondolkodni, megérintve lenni – vallja Simon András. Az alkotás folyamata is mindig egy érzéssel kezdődik.

Nem csak rajzol, ír is. Simon András könyvei is Istenről, hitről, szeretetről, boldogságról szólnak
Fotó: a szerző

– Erre az érzésre próbálok ráhangolódni. Amikor már betölti a szívemet, olyannyira, hogy az ujjbegyeim szinte bizseregni kezdenek, mert szeretnének elindulni a papíron a vonalak, akkor kezdem a rajz kibontását. Nem úgy kell elképzelni, hogy Simon András annyira zseniális és tehetséges művész, hogy rögtön, egyetlenegy vonallal a rajzlapra szüli, amit megváltoztathatatlan formában elgondol. Ugyanúgy, ahogy költők és írók keresik a szavakat vázlataikon, én araszolgató alázattal, a belső hangra, vagy ha úgy tetszik, Istenre figyelve próbálom alakítgatni azt a vonalat, míg végül egy-két óra múlva olyanná nem válik, ami már kifejezi az érzéseimet. Amit egyvonalas munkaként látnak a nézők, amögött sok-sok óra és vázlat áll – meséli Simon András. Életében, művészetében nagy szerepe van a hitnek, Istennek.

– Teremtő uramnak, szerető atyámnak tartom. A művészetemet, a tehetségemet tőle származtatom. Életem nagyon kritikus szakaszában, amikor szerettem volna művésszé válni, de nem voltam benne biztos, hogy van hozzá elég tehetségem, Istenhez fordultam. Kértem, az ő végtelen gazdagságából adjon nekem tehetséget, cserébe felajánlottam, ha megkapom, attól kezdve nem saját dicsőségemet fogom szolgálni, hanem az ő dicsőségét. Úgy tűnik, a Jóisten elfogadta az ajánlatomat, mert ez a tehetség igen érdekes módon megérkezett hozzám. Attól kezdve megkérdőjelezhetetlen belső igényt érzek arra, hogy azokat a lelki tartalmakat, lelki gazdagságot, amit Isten nekem adott, rajzokban ismertessem meg az emberekkel – mondja.

Azóta érzi úgy, a hogy lelki tartalmak közlése az ő küldetése.

– Kedvenc témám az emberek egymás közötti kapcsolata, elsősorban a szeretet. Nagyon szeretem Isten és az ember közötti kapcsolat szépségét, nehézségét, buktatóit, fájdalmas és örömteli oldalait megmutatni Ha röviden kellene kifejeznem, azt mondanám: rajzaim a szeretetről vagy a szeretet hiányáról szólnak.