Farkas hattyúdala – Kritika Logan utolsó történetéről

Különálló művei viszont eddig nem működtek tökéletesen, és akkor finoman fogalmaztam. A Deadpool sikerén felbuzdulva azonban a stúdió bevállalta, hogy egy merészebb, korhatáros film szülessen Logan utolsó történetéből. Ennél jobb döntést nem hozhattak volna.

A címszereplő betegeskedő, megfáradt alkoholista, aki sofőrként tengeti napjait. Néha meglátogatja a szintén szebb napokat látott Xavier professzort (Patrick Stewart), hogy gyógyszert adjon neki. Egyszer aztán egy ismeretlen nő keresi fel hősünket, hogy segítsen eljuttatni egy kislányt egy bizonyos éden nevű helyre. Logan hallani sem akar a dologról, de a busás jutalom meggyőzi. Aztán rájön, hogy a lány is mutáns, akárcsak ő.

A Logan több mint méltó lezárása egy korszaknak. Képünkön Hugh Jackman és Dafne Keen Fotó: Jelenet a filmből

Remélhetőleg a 20th Century Foxhoz hasonlóan a nagyobb stúdiók is belátják, hogy érdemes kockázatot vállalni és merészebb szuperhős-sztorikra is van kereslet, nem csak a szokásos tisztességes munkákra, amik elszórakoztatnak, de más értékük nincs. A Logan ugyanis nem egy szimpla X-Men film. Az összes eddigi Marvel mozi elbújhat mögötte komorságban, vagányságban. Szó nincs biztonsági játékról, kifejezetten bátor alkotással állunk szemben, ami meg mer lépni olyan dolgokat, amiket hasonszőrű társai nem. Többek közt remek karakterrajzokat kapunk. Eddig soha nem láthattuk ennyire aprólékosan kidolgozva a főhős belső vívódását, szenvedését, az élethez való viszonyulását, azt, hogy ő is sebezhető. Nem tűpontos lélekbúvárkodás ez, de ilyen karakterközpontú mozival nem találkozhattunk ebben az univerzumban. Nagyon tetszett a disztópikus, westernes környezet, ami remek kontrasztot alkotott a minimális sci-fi felütéssel. Természetesen nem maradunk akciók nélkül sem. Nincs sok belőlük, aki egy kétórás kaszabolást vár, csalódni fog, ellenben minden egyes zúzósabb jelenetnek kegyetlen súlya van. Logan végre használja a karmait, nem csak hadonászik velük.

A magasabb korhatár-besorolás teljes mértékben indokolt, s nem csak az erőszakos jelenetek miatt, lelkileg is megterhelő élmény a film. Jólesett látni, hogy nem szórakoznak, igenis mernek újítani, keménynek lenni. Borzasztóan hiányzott már egy efféle komorabb és brutális alkotás, ami mégsem felejt el emberi lenni. Azért kár lenne tagadni, hogy a Logan sem tökéletes. A sztori nem túl acélos, a gonosz ismét súlytalan és számos kérdésre nem kapunk választ, ezáltal kissé felszínessé válik a cselekmény. A bő kétórás játékidő alatt olykor leül a film, de szerencsére mindig időben kapcsolnak a változatosság érdekében. Hibák ide vagy oda, megfogott a film. Érzelmileg, a hangulata, a szikársága, az összkép koherens egészet alkot. Hugh Jackman messze most hozza a legjobb formáját címszereplőként, de a fiatal Dafne Keen is meglepett, Hollywood láthatóan nagyobb figyelmet fordít a gyerekszínészekre, mint néhány éve. A Logan egy tipikus záró felvonás, amiből kihozták a maximumot. Erőteljes, karakterorientált akciódráma az elmúlásról, olykor meghökkentő brutalitással és zseniális hangulattal. Logan olyan stílusosan vonult vissza, hogy a többiek sorfalat állhatnak neki.