Kultúra

2016.08.03. 17:45

Egyszerű történet vessző

Ganna - Az urnát befogadó altemplomi falfülkét lezáró kő kékesszürke erezetében szinte elvesznek a betűk: Esterházy Péter 1950-2016. Körben díszes koporsók, rajtuk hosszú sorokba vésett betűk garmadája.

Arany Horváth Zsuzsa

Mert ebben a perverzitásban telik az ember élete, hogy amije van, azzal kezdenie kell valamit.

Talán szándékolt az egyszerű rejtőzés. Csak amennyi szükséges, annyi bízatik a látogatók szemére, a többi az emlékezeté. De most még minden eleven. A latin nyelvű szentmise, a rezignáltan nyugtató hangú főapáti búcsúbeszéd, Dés László szaxofonjának és Janis Joplin (Mercedes Benz) élesen rikoltó-síró hangja. És a puritán szertartás után türelmesen sorbanálló irdatlan embertömeg.

Esterházy Péter temetése.

Augusztus 2-án a Veszprém megyei Gannán, a családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra a magyar irodalom ez időben egyik legismertebb, díjakkal legmegbecsültebb képviselőjét, a grófi család sarját, négy gyermek édesapját, hat unoka nagyapját. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát latin nyelvű misébe ágyazott szavai búcsúztatták, a család megbékélését is szolgálóan, nyugalmat árasztóan. ( Esterházy Péter újjáteremtett szavakban tudta elmondani a teremtés kimeríthetetlen valóságát és tragédiáját, gyönyörűségét és ellentmondásosságát. Játékos szelleme, gazdag lelke szétfeszítette megszokott szavainkat. )

Ezrek álltak sorba miatta, ahogy nemrég dedikációért.

Nem találunk szavakat.

Gannára most nem jó menni. De kell.

Az Esterházyak Gannára a török idők után kerültek földesúrként, olvasható az egyik arrajáró feljegyzéseiben. 1748-ban Stájerországból németeket, Burgenlandból németesedett horvátokat, 1752-ben Bajorországból hoztak telepeseket.

A falu 1941-ben volt a legnépesebb, 876 fővel. A második világháború után a német ajkú lakosságot (446 főt) kitelepítették, Karlsruhe és Drezda környékére, a házaikba Vas, Veszprém és Borsod megyéből, valamint a Felvidékről telepítettek be magyarokat.

A templomot 1808-18 között Esterházy Miklós építtette, a Szent Kereszt Felmagasztalása elnevezésű neoklasszicista bazilikát Charles de Moreau tervezte és a bécsi Engel József építette. A templom alatti sírboltban a pápai, a csákvári és a tatai Esterházy-család tagjai temetkeztek. A templom a Római Pantheon kicsinyített mása, a kupola alapköre 16 m átmérőjű, magassága 20 méter. A templom alatt teljes egészében a sírbolt található, a két harangtorony és folyosó alatt szögletes, míg a kupola alatt kör alakú sírbolt, szarkofágokkal. A kör alakú sírboltot oszlopok veszik körül, középen márványoltár és kettős kereszt található, amelynél két mise celebrálható, az élőknek és a holtaknak.

Az ember már csak ilyen, igyekeznie kell, hogy ne tekintgessen bántóan sokszor a családnak fenntartott padsorok felé. Ahol halk német szó uralkodik, a fent említett körülmények, és egyéb történelmi igazságtalanságoknak köszönhetően.

A szertartás fegyelmezett rendet diktál, amit a kint rekedtek számára kihangosítanak. (A magyar irodalom java jelen van. A társművészetek legjobbjai, a társadalomtudományok kitűnőségei, a hazai közélet tagjai állnak a tűző napon, a zsákfalu utcái teljesen behintve autókkal.)

A szavak nem azt jelentik.

A hófehér urna mellé helyezett fényképen könnyedén könyököl. Nehezen és lassan tér majd vissza ez, a most fehér liliomokkal, kardvirágokkal körbevett kép róla. Sokáig látjuk még azt a fakó, keskeny arcot, azt a már befelé figyelő tekintetet, amelyet a betegség és a gyógykezelés egyéves kegyetlensége rajzolt. Később persze változik az emlékezet, a felháborítóan korai halál feletti düh elcsendesedése után visszatérünk a szavaihoz, a könyveihez. Sőt, az újabb vívmányoknak köszönhetően a mozgóképekhez. Amelyeken beszél, nevet, ironizál, zárójelbe tesz, kiemel, tanakodik, összefüggésbe helyez. (A Mindentudás egyeteme, 2003: A szavak csodálatos életéből című előadás máris alapmű.)

Azt hittük, az élet ünnep, és hogy vár ránk valami.

Kicsit elkéstél. Én majd a hiányommal leszek jelen , mondta Papp Gábor Zsigmondnak, aki ez év nyarán filmet forgatott volna vele az elmúlt 25 év... csalódásairól. Megvannak persze azok a gondolatok pillanatnyi helyzetünkről: esszékben, napi-heti sajtólapokon, tévés interjúkban, leginkább Friderikusz jóvoltából. Tűélesek, pontosak, s főképp csalódottak.

A jó történet csak önmagával elmondható.

Mindig is szívesen olvasta fel a műveit, amelyek szerinte nem történetek. Pedig az egész élete bennük van. Előbb-utóbb beköltözött a könyvekbe az, ami vele megesett. Család, gyerekkor, kitelepítés, nagymama, szerelem, futball, irodalom, a hetvenes-nyolcvanas, majd a kilencvenes-kétezres évek, vagy mondjuk egy semmi kis hátfájás. Kötelességem volt kihasználni a helyzetet, amibe a családom került , nyilatkozta a talán legfontosabb, a Harmonia Caelestis (HC) megírása kapcsán. (Először sok-sok cédula zsebekben, mindig kézzel, majd füzetekbe golyóstollal, tisztázva töltőtollal, azután a feleség által átgépelve, végül számítógépbe írva, Gárdonyi Gizella segítségét igénybe véve.)

Amit (HC) hamar kényszerült javítani, miután kiderült a főhős apáról jelentéseket írt. A krónikás, aki a halálos betegség eredetét kutatja magában, arra gondol nem túl tudományosan, talán ennek a traumának a titkos foga rágott...

Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot.

Még meg akarta írni az Egyszerű történet vessző száz oldal harmadik folytatását a kardozós és a Márk változat mellé. Ehelyett 2015-ben a hasnyálmirigyrák követelt kötetet magának.

Hogy ne legyen rossz, Istennek se szabadna léteznie.

Ezzel az önsanyargató gesztussal is azt erősíti, amit - Máraitól kölcsönözve - könyvheti beszédében: olvassunk nagy erővel, mindig olvassunk, fontolva, vagy ellentmondást nem tűrve, mert csak mi olvasunk. Pedig nem is. A mai hazai műveltséghez, a kiemelkedéshez, pláne a köztisztség viseléséhez nem tartozik hozzá a finom intellektust építő olvasás. (Esterházy természetes olvasói alázattal olvasott mindenkit, dolgozószobája könyvhegyek labirintusa.)

Urna és kép. Az utolsó cédula kőből

Író az, akinek problémát okoz az írás.

Az irodalmi pápaság hízelkedő bélyegét évtizedekre konzervált félmosollyal tűrte, ahogy a többit: a kortárs szövegek Paganinije, a posztmodern próza legjobb képviselője, az intertextus avatott alkalmazója. Csak ennyit akart: Ha megírom, jobban megértem.

Harmadikos gimnazista volt a piaristáknál, amikor házi feladatként háromoldalas novellát írt. És akkor eldőlt.

Most pedig hirtelen bezárultnak látszik. De csak az élet, az élet műve itt van, dolgozik.

Az altemplomból feljőve, konstatáltuk, a szembejövők még órákig hajtanak főt odalent a kékesszürke tábla előtt.

A gannai lejtős kis utcán a délidei forró, lassan csöndesedő levegőremegésben Konrád György baktatott mellettünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!