Kukori, Kotkoda meg a kapanyél - Tóth György régi szerszámokból állít emléket egy letűnt világnak

Munkáit nemrégiben a Keresztury Dezső VMK-ban is bemutatta, a Zalai Táncegyüttes által szervezett hagyományőrző sorozat keretében, amikor Somogy értékei vendégeskedtek a megyeszékhelyen. Régi kapa, sarló, balta, kukorica kobzó, vasvilla, faszenes vasaló, egyaránt felismerhető, a tárgyak azonban összeépítve, eredeti funkciójuktól megfosztva egészen más tartalommal telítődnek. Mintha egy letűnt világ emlékművei, idoljai volnának.

Tóth György falugondnok

– Ezek a régi tárgyak már Várdán és a környező településeken is nehezen lelhetők fel, kikoptak a napi használatból – mondja Tóth György, aki 1985-ben költözött Kaposvárról Várdára, ahol egy régi parasztházat újított fel a család. Régebben lovagoltatással foglalkozott, s ma is tart hátasokat. Közel áll tehát hozzá a vidéki élet, az etno kultúra. – Részemről ez valamiféle értékmentés, sokan vagyunk, akik gyűjtjük a múlt rekvizitumait, szeretjük az általuk megidézett hangulatot. Aztán egyszer az az ötletem támadt, hogy ha rendhagyó módon illesztem össze e tárgyakat, talán közelebb hozható a ma emberéhez ez a világ, talán rácsodálkoznak a bennük rejlő archaikus formákra. Nem avatkozom bele a tárgyak formájába, nem munkálom meg az anyagot, ha szétszednénk őket, az egyes alkotóelemeket akár újból munkára is foghatnánk.

Kukorit két sarló és egy balta ihlette. Fotó: Katona Tibor

A kaposvári Rippl-Rónai fesztiválon is módja volt bemutatni munkáit, s a visszajelzések pozitívak voltak.

– Jóleső érzés volt hallgatni az emberek nosztalgiázását, ahogy egy-egy tárgyra ráismerve mesélni kezdtek a gyerekeknek, felidézve nagyszüleik, dédszüleik dolgos hétköznapjait.

A nyolcadik utas a halál