Keddek - Ákody Zsuzsa új regényéről

Az írónő pályája két történelmi regénnyel indult. A Földanyácska gyermekei (1999) a népvándorlás korába kalauzolja az olvasót. A Láng a havon (2001) élvezetes kalandregény, fikció Petőfi Sándorról, aki túléli a segesvári csatát és orosz földre vetődik.

Ákody Zsuzsa merészen alkalmazza a múlt és jelen pulzáló egybeolvasztását, az idő- és térbeli síkok mérnöki pontossággal illeszkednek egymáshoz, fokozzák a lelki feszültséget.

A Minden harmadik kedden című kisregényben a dőltbetűs fejezetek visszanyúlnak Nikolett (40 év körüli asszony) korábbi életébe, míg a normál szedésű szöveg a háromhetes, keddi együttléteket ábrázolja a 43 éves Zoltánnal. Egy panzióban randevúznak, ahol rántott húsos, uborkás szendvicsek és kóla társaságában csalják házastársukat. Az írót Bernard Slade: Jövőre veled ugyanitt című világhírű darabja ihlette a kisregény megírására. Nikolett és Zoltán viszonya noha az alaphelyzet közhelyes és hétköznapi nem konvencionális történet, mivel időről időre megelevenedik az asszony tragédiával átszőtt élete (anyai nagyanyja gonosz némber volt, a kislánya meghalt). Ákody ezekben a sűrített, testet-lelket tipró részletekben rakta le a jelenben zajló légyottok ellentmondásos atmoszféráját.

A háttérben három zűrzavaros háromszög húzódik, a mellékszereplők azonban nem befolyásolják Nikolett és Zoltán hullámzó kedélyű párkapcsolatát. Ahogy megideologizálják hűtlenségüket, egyre inkább ellenszenvessé válnak. Az asszony önző módon menekül a családi posványból, a férfi csupán az aktusok miatt, érzelmek nélkül jelenik meg a panzióban. Hérakleitosz szerint a jellem és sors ugyanaz. Ákody Zsuzsa ebbe az ókori bölcsességbe ágyazza (képletesen és valóságosan) a történetet.