Ahol még nem járt ember

A történet a közeli jövőben játszódik, ahol Földünket hatalmas porviharok sújtják, az élelmiszer vészesen fogy. Cooper (Matthew McConaughey) egykor a NASA pilótája volt, ma egyszerű farmer, aki egyedül neveli két gyerekét. Egy véletlen folytánsúlyos döntést kell hoznia. Vagy űrexpedíció tagjaként új otthont keres a galaxisban az emberiségnek, vagy a családjával marad. Természetesen vállalja a küldetést.

Aki nem kedveli Nolant, legtöbbször azt hozza fel, hogy szájbarágós a stílusa, illetve nincsenek mély érzelmek a műveiben. A Csillagok között nem rest dobálózni a kvantumfizikával és a relativitáselmélettel, némelyik dialógus nem is érthető igazán, viszont így is végtelenül érdekes valamennyi. Az érzelem más téma. Toronymagasan ez Nolan legemberibb filmje. Kicsit tartottam tőle, hogy ő is a spielbergi (szórakoztató, ám giccses, cukormázas) útra lép, de szerencsére erről szó nincs. Egyedül a zárást éreztem kicsit bátortalannak.

Ki kell emelnem a film hosszát, ami 169 perc. Ez riasztó lehet, de a Csillagok között tartalmas, rengeteg információval „terheli” az agyat, ami miatt egyáltalán nem tűnik fel a hosszú játékidő. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Nolan három fronton dirigál. Egyszerre látunk intelligens sci-fit, világvégefilmet és családi drámát. A sci-fi szál a legizgalmasabb, legkidolgozottabb és természetesen a legnagyobb teret is ez a rész kapja. A másik két kisebb szegmens is okkal van jelen, szépen épülnek a cselekménybe, viszont Nolan néhol kifejezetten rosszkor vált az űrbeli és a földi jelenetek közt. Ez megakasztja a tempót és fel is lazítja az amúgy nagyon is feszült filmet. Néhány apróbb logikátlanság is ront az összképen, de eszem ágában sincs lehordani a filmet, mert zsigeri élményt ad. A látvány csodálatos, a felfedezés élménye magával ragadó, Hans Zimmer zenéje pedig olyan atmoszférát kreál, hogy minden egyes porcikánkban érezzük a döntések súlyát. Ilyen erények mellett pedig eltörpül az a néhány kis szálka, ami szúrja a szemünket.

Nolan ismét megcsinálta. Persze nem tökéletes, hiszen erősen próbál Stanley Kubrick Űrodüsszeiája lenni, de aki egy ekkora horderejű, kreatív, feszült és izgalmas filmet letesz az asztalra, annak csak tapsolni lehet. Márpedig itt ez a helyzet áll fenn. Ha az évben már csak egy filmre kíváncsi valaki a mozikban, ez legyen az. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert látni kell azt, ahova ember még soha nem juthatott el!