Fodor Mátyás: "Szívemből jön a tánc"

A művészet a sport és a tudomány területén kimagasló eredményt elérő három fiatal között idén a Gyenesdiáson élő Fodor Mátyást is jutalmazta a megtisztelő címmel az őt fős döntőbizottság.

– Tartalmas tavaszon vagy túl, amit a Talentum-díj elnyerése tett teljessé. Kezdjük innen a beszélgetésünket!

– A Fölszállott a Páva szervezőbizottsága hívta fel a figyelmemet a díjra – kezdte a fiatal táncművész. – Elkészítettem az önéletrajzomat és nagy örömömre behívtak a Nemzeti Színházba, mint kiderült, egyből a díjátadó ünnepségre. Az ünnepség első felében a tavalyi díjazottak adtak gálaműsort, majd engem, is felkértek mutassam meg a konferencián jelenlévő középiskolai igazgatóknak mit tudok.

– Melyik számot választottad?

– Inaktelki legényest táncoltam, Európa legvirtuózabb férfitáncát. Igyekeztem az elvárásnak megfelelően úgy felépíteni, hogy mindenkinek megmutassam, én vagyok a legjobb legény a faluban. A fiúk 20 éves koruktól járják, nagyon kemény fizikai és szellemi munkát kíván. Manapság egyre többen járják és tanulják a legényest, egyre népszerűbb.

Fodor Mátyás a díjátadón „Inaktelki legényest” táncolt (Fotó: OKFI)

– Most 17 éves vagy. Mióta táncolsz?

– Amint megtanultam járni és beszélni, egyből táncoltam. Szüleim és testvéreim is a néptáncnak szentelték életüket, sokat tanultam tőlük és még negyvenéves koromban is lesz olyan elem, amit még tanulnom kell majd.

– A legfiatalabb résztvevőként indultál a Fölszállott a Páva tehetségkutató versenyen.

– Videóval kellett neveznünk, majd területi selejtező következett Kaposváron és a legjobb 12 táncost hívták meg az országos döntőbe. Az élő műsor előtt a táncművészeti főiskola táncpedagógusával Ónodi Bélával készültünk. A főpróbán a kamerák sikeres beállítása érdekében reggel kilenctől estig nyolcszor táncoltam el a számomat. A kemény fizikai munka ellenére is nagyon jó hangulatban készültünk és az azonos kategóriában indulók összebarátkoztunk. Nem versenyként, hanem a néptánc gálájaként éltük meg a Fölszállott a Pávát. Az elérhető 52 pontból 42-öt kaptam. A továbbjutók nagyon jók voltak, ők lettek a későbbi győztesek. Nagyszerű emberekkel, a néptánc elismert szakembereivel találkozhattam és sok biztatást kaptam tőlük. A következő Páván is feltétlenül indulok.

– Következett Keszthelyen a Helikon...

– Két hetem maradt a készülésre, kiskorom óta jelentős középiskolás versenynek tartottam és elismerésnek, ha valakit aranyminősítéssel ismernek el. Két éve már sikerült elnyernem, most Kocsis Rékával párosban Nagyecsedi táncokat adtunk elő. Nővérem Zsófi állította össze a produkció vázát és a sok próba közben kiegészítettük a lépéseket és elnyertük a Helikon fődíját. Nagyon örültünk az elismerésnek, ezt mindig csak egy valaki kaphatja meg az arany minősítettek közül.

– Az iskolában sikerült összehangolni a tanulást és a táncolást?

– A tavasz megnehezítette a dolgomat. Keszthelyen a Vajda János Gimnázium 11-ik osztályába matematika szakra járok. Szerencsére csak jövőre fogok érettségizni, így tudtam vállalni a plusz munkát. Úgy gondolom műszaki pályán szeretnék tovább tanulni, de addig még szeretném elnyerni az Aranysarkantyús Díjat. A néptáncosok legelismertebb versenyét Békéscsabán rendezik páratlan években, a döntőbe kerülés is nagy eredmény lenne.

– Sok mindenről le kell mondanod a sikerért?

– Nem kellett lemondanom semmiről annyira szeretem a táncot, hogy a tanulás mellett ezt tartom a legfontosabbnak ez teszi teljessé az életemet.