Mátyás István jövőre a Notre-Dame-ban lép fel

A fiatal művész a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskolában kezdte zenei tanulmányait négy és fél éves korában, hallottuk tőle, amikor a hangverseny kapcsán művészi pályájáról és terveiről kérdeztük.

– Úgy emlékszem, hogy hallás után le tudtam zongorázni különféle dallamokat egy ujjal, s anyukám elvitt a zeneiskolába, érdeklődve, hogy ezzel mit lehet kezdeni – idézte fel Mátyás István a gyermekkori emlékeket. – Ilyen fiatalon inkább a zeneoviba irányítottak, azt azonban unalmasnak találtam. Zongorázni Serfőzőné Szondy Mártánál kezdtem, éppen ma mesélte, hogy egyetlen egyszer kellett megmutatnia, hol a C hang a zongorán.

Mátyás István: – A grazi zeneakadémián két énekprofesszor mellett, illetve önállóan dolgozom korrepetitorként. Fotó: Katona Tibor

Hogy kitől örökölte a tehetségét, maga sem tudja – csak a távoli rokonai között van zenész. Ő viszont a zongora mellett nőtt fel.

– A zenei tanulmányok mellett a gimnázium megterhelő volt, így csak két évet töltöttem a zalaegerszegi Zrínyiben, azután Szombathelyen, a Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam a tanulást. Hasonló érdeklődésű diákok közé kerültem, ez az iskola már természetes közeggé vált számomra. Akik ott tanultak, jellemzően Grazban vagy Bécsben igyekeztek továbbképezni magukat. Én is jelentkeztem mindkét városba meghallgatásra, végül a bécsi Zeneakadémiára kerültem. Volt egy „biztonsági helyem" Szegeden, de amikor felvettek Bécsbe, nem volt kérdés, hogy ott tanulok tovább.

Mátyás István az osztrák fővárosba kerülve a huszadik század elejének zenéjével foglalkozott legszívesebben, aztán az évek múlásával egy korábbi korszak, a romantika felé fordult az érdeklődése. Koncertező művészként a közönség igényeiről elmondta: manapság egyéniségeket keresnek, nem feltétlenül a tökéletes előadást.

– Azt szeretnék, hogy valaki olyan üljön a hangszernél, aki számukra érdekes, hogy mit játszik, nem elsődleges – osztotta meg tapasztalatait. – Én mégis azzal igyekeztem megragadni a közönséget, hogy mindig kicsit furcsa, kevésbé ismert darabokkal léptem fel. Úgy választottam, hogy legyen valami zavaró tényező, ami felkelti az érdeklődést. Az orgonairodalomban sok különlegességet lehet felfedezni. Tavaly például találtam néhány viszonylag ismeretlen művet Edwin H. Lemare-től, aki a 19. század végén és a 20. század elején Amerikában utazó virtuózként főleg szimfonikus átiratokat készített. Szimfóniatételeket és operanyitányokat adott elő orgonán úgy, hogy az átiratok minél inkább visszaadják a zenekari hangzást. Rendkívül virtuóz módon dolgozta fel a darabokat. Átiratainak egy részét nem adták ki újra, volt, ami el is veszett. Rábukkantam azonban egy pici kiadóra Hamburgban, és találtam például egy zseniális átiratot Humperdinck Jancsi és Juliska című operájának nyitányából. Azóta előszeretettel játszom ezt a darabot, mindenütt nagy sikerrel. Az osztrák rádióban tavaly áprilisban játszottam élőben, nagyon szerette a közönség.

Orgonaművészként évente öt-hat nagy koncertet ad Mátyás István.

– Ez egy kicsi „piac", és nagy öröm, ha ennyi jelentős koncertmeghívás érkezik – nyilatkozta. – Emellett a Theater an der Wien-ben is dolgozom, de az időm nagy részét a grazi zeneakadémián tartott óráim teszik ki. Ott két énekprofesszor mellett, illetve önállóan korrepetitorként tevékenykedek. Mostanában azt tartom nagyon izgalmasnak, ahogyan létrejön egy interpretáció, vagyis magát a folyamatot attól kezdve, hogy leteszek magam elé egy kottát az előadásig és annak hatásáig. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az út a cél, ezt szeretem megélni, és ezt próbálom a diákjaimnak is átadni.

Mátyás Istvánnak és énekművész feleségének tavaly március végén kisfia született. Az életüket Ausztriában rendezték be, s egyelőre nem fontolgatják, hogy ezen változtatni kellene, válaszolta kérdésünkre az orgonaművész. A következő időszak felkéréseiről elmondta, hogy idén augusztusban egy nagy nemzetközi ének-mesterkurzust kísér zongorán, majd a grazi dómban, októberben pedig egy észak-olaszországi orgonafesztiválon játszik. Azt követően régi vágya teljesül: meghívást kapott a párizsi Notre-Dame székesegyházba, ahol önálló koncerttel lép a közönség elé 2015 februárjában.

Kölntől Moszkváig

Mátyás István 1980-ban született. 2005 óta, amikor a kalinyingrádi Mikael Tarviergyiev Nemzetközi Orgonaversenyen első díjat és négy különdíjat nyert, rendszeresen koncertezik. Hangversenyei közül kiemelkednek a bécsi Musikverein-ben és Konzerthaus-ban, a budapesti Művészetek Palotájában, a tallinni dómban, a moszkvai Nemzetközi Hangversenyteremben, a kölni St. Gereon bazilikában és a permi Filharmóniában tartott orgonaestjei. Rádiófelvételeit rendszeresen játsszák a hazai és külföldi adók. Hans Gál orgonaműveinek 2007-ben kiadott felvételét a szaksajtó „az év legjelentősebb diszkográfiai tetteként" értékelte.