A szegény ördög dilemmái

A premiert pénteken 17 órakor tartják, az előkészületekről és a darab hátteréről a Jászai-díjas vendégrendezőt, Árkosi Árpádot kérdeztük. Aki amúgy négy évvel ezelőtt már színpadra vitte ugyane darabot a debreceni Vojtina Bábszínházban.

– Aggódás dolgozott bennem, vajon szabad-e ugyanazt a művet még egyszer megrendeznem, tartottam tőle, hogy majd visszahúznak a debreceni megoldások – avat be bennünket dilemmáiba a rendező – Munka közben érkezett meg a megnyugtató válasz, ugyanis kiderült, hiába ugyanaz a történet, a zene, a báb és kellék, mégis újjászületik az előadás. Mégpedig azáltal, hogy másik művészeti csapat kelti életre, akiket amúgy csak dicsérni tudok... Jó érzéssel dolgoztam tehát, szó sincs arról, hogy megírt koreográfiát követve valamiféle konzervet nyitottunk volna fel. Éppen ettől az újrateremtéstől lett különleges kaland ez a munka.

De miről is szól a vidám, zenés mese?

Kámpecz, a szegény ördög itt reked a földön, nem juthat vissza a számára oly kedves pokolba. Ráadásul se pénze, se kenyere, csak egy zsörtölődő felesége, Lámenta és két szerencsétlen fia, Ámpecz és Bépecz. Mit tehetne szegény feje? Furfanggal próbál segíteni magán. Vajon tudjuk-e, hogy Tamási Áron miért bábjáték formájában írta meg ezt a történetet?

– Konkrétan nem, de élhetünk a gyanúval, hogy jeles íróink akkor nyúltak a bábjáték eszközéhez, ha a mondandójukat a saját műfajukban nem bonthatták ki nyilvánvaló közvetlenséggel – válaszol Árkosi Árpád. – Esetünkben is társadalmi látlelet tárul fel a mese köntösében, olyan parabola, amit nem biztos, hogy elmondhatott volna.

A mű ugyanis 1953-ban született, a sztálinizmus árnyai között. S hogy mi volt az az üzenet, amit be kellett csomagolni?

– Hát, hogy az ördög is gázban van... – nevet Árkosi Árpád. – Nem kell a pokolnak, de nem kell az embereknek sem, ráadásul a rossz helyett inkább a jó felé hajlik, rokonszenvet érez az esendő emberek iránt. Tehát már az ördög sem tudja, hova tartozik. Arra kényszerül, hogy elraboljon egy gazdag embert, hátha így visszafogadja a pokol birodalma. Akad egy szegény asszony is, aki a két ördögfit itt fogná a földön, hiszen nincsenek még úgy elfajulva, hogy ne lehetne belőlük rendes embert nevelni... Az ötvenes években, amolyan aesopusi meseként volt mit gondolkodni ezekről a kérdésekről. A darabban ember és ördög egyaránt botladozva éli az életét, csak a természet harmóniája és szépsége állandó.

A hátteret adó magvas gondolatok mellett alapvetően mégis vidám a történet, átszövi a székely népi humor.

– Az erdők, hegyek szomszédságában élő népek sajátos látásmóddal, világképpel bírnak, amiben mindig jelen van valami költői, romantikus, látomásos vonulat. Ezt minden tehetséges székelyföldi író, így Tamási is kitűnően képes tükrözni – jellemzi e sajátos gondolkodásmódot Árkosi Árpád, aki több alkalommal személyesen is megmerítkezett e közegben.

A darab népi motívumokra épülő fülbemászó aláfestő zenéje Szokolay Dongó Balázs munkája, a bábokat és a díszletet Grosschmid Erik tervezte. A bábokat szerencsére megőrizték Debrecenben, így készen kapta őket a Griff, a díszletet pedig makettek alapján rekonstruálták. Többféle technikát alkalmaznak, szerepel a színen teljes alakos és Muppet típusú báb is. A bábszínészek száma azonban kevesebb az egerszegi elő-adásban, ami nem könnyítette meg a dolgukat, s a világítás sem volt alkalmas minden elképzelés megvalósítására.

– Tudomásul kell vennünk, hogy ez a terem egy stúdióból lett kialakítva, nem bábszínháznak épült – jegyzi még meg a rendező. – Az is tény, hogy a Hevesivel való társbérletnek vannak előnyei, de hátrányai is. Amikor itt dolgozom, nem is mulasztom el mindig bátorítani a városvezetést, hogy ne féljenek áldozni egy önálló bábszínházra. Megéri.