Buday Mihály jubileumi tárlata a Hevesi-színházban

Számos terve van,  unokái is fiatalítják, nem sokat gondol tehát az idő múlásával. A Hevesi-színház galériáján látható, Metamorfózis című tárlatát mégis  a nyolcvanas évekből származó festményeivel indította el. Ekkor  még Zentán élt, s kereste önmagát.

- Azokat az alkotókat idézi meg ez a hat festmény, akik leginkább hatottak a látásmódom alakulására - mondja. - Munkácsy  sokáig megkerülhetetlen volt számomra, később Zichy Mihály lett az elsőszámú kedvenc. Nem csak virtuóz rajztudása miatt, hanem mert hozzá is közel állt a szürrealizmus.  De Bosch vad álomvilága, vagy Dürer precizitása ugyancsak fontos építőkő volt számomra.

Buday Mihály a Golgotai magány című festménye előtt, dr. Kostyál László művészettörténész társaságában. A halál előtti pillanatot próbálta megragadni. Fotó: Katona Tibor

Művei nagy részét történelmi atmoszféra lengi be. Honnan ez a beágyazottság?

- Kedvenc témáim között szerepel a magyar történelem, a Biblia, a görög mitológia, s a mindezeket időtlenné tevő látomásaim. Az én témaválasztásom megállt a középkor végén, az újkor már nem az én világom. A magyar mondavilág kimeríthetetlen, állandó értékeket hordoz, de az újkor eseményeit annyiszor átértékelték már... A Biblia szintén kiapadhatatlan forrás, e témákat is próbálom emberközelien megragadni,  pátosz és cukormáz nélkül  - fejtegeti.

Három iskolában is tanít, Zalalövőn és Salomváron rajzot, a a megyeszékhelyi Adyban matematikát.

- Jól összefér a két világ, hiszen a matematika megtanítja velünk, hogy mindenben van logika,  még a szubjektív művészetben is. Egy képet is fel kell építeni, agyban megkonstruálni, bár én nem vagyok híve a túlságosan kidolgozott vázlatoknak. Hagyok magamnak szabadságot, hogy festés közben változtassak, hiszen különben csak a felvázoltat "másolnám", ami számomra már valamiféle kényszer, ismétlés. A képeimen a szabadság és a precizitás találkozásából alakul ki egy ötvözet, mint a réz és az ón vegyítéséből a bronz.

Szinte valamennyi művén szerepel egy éteri női arc és egy gyöngyszem...

- A női arcban már sokan felismerni vélték a feleségemet és a lányomat is, pedig nincs modellje, az ideális női arcot próbáltam megfesteni. Nem a címlapok szilikonos, botoxos celebjét, hanem "A nőt", aki a folyamatos változásával is az állandóságot, a biztos kapaszkodót képviseli. Nekem is van ilyen múzsám, a feleségem...

A gyöngynek szintén története van. Eredetileg buborék volt, ami 1994-ben került fel a képekre, amikor a délszláv háború miatt Buday Mihály családjával átköltözött Magyarországra. A reménységet szimbolizálta, a törékeny  várakozást, a remélt jövőt. Akkor még csak szivárványos buborékként merte ezt megfogalmazni, ám mára tömör  gyönggyé szilárdult a jelkép.

Besegít a család galériájában, s művésztelepet vezet Zalaszentgyörgyön, valamint a horvát tengerparton, Vodicén. Utóbbiba is magyar alkotókat szervez, immár negyedik éve.

- Ide a feleségek is velünk jöhetnek, pedig azt szoktuk mondani, hogy tengerre vizet nem viszünk - tréfálkozik.

A  60 év azért őt is összegzésre inspirálja...

- Azt szoktam mondani, a sors mindenkinek ad öt percet, hogy eldöntse, hogyan tovább. Én a Bácska - Zenta - Zala útvonalat választottam, s úgy érzem, életem meghatározó lépései jó irányba vittek. Az is hazám, ez is hazám, s ha akadnak is tövisek a rózsán, összességében elégedett vagyok.

Két felnőtt gyermek édesapja.  Misi fiuk tervezőgrafikus  Budapesten, Laura pedig  gyakorló anyuka a 2,5 éves Emese és a hathónapos Máté mellett.

Álma, hogy a Biblia főbb lapjait képsorozatban ábrázolja, s a magyar történelem ívét is megfestené Emese álmától Mátyás uralkodásáig. Zichy Mihály előtt erotikus témájú képsorozattal tervez tisztelegni, már el is határozta, hogy  a bemutató 18-án, 18 órakor nyílik majd,  18 éven felülieknek.