Kultúra

2013.06.03. 13:13

Buday Mihály jubileumi tárlata a Hevesi-színházban

Zalaegerszeg - Hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett tárlatán harminc képet állított ki Buday Mihály festőművész. Hogy miért éppen harmincat? Mert ma is annyinak érzi magát...

Magyar Hajnalka

Számos terve van,  unokái is fiatalítják, nem sokat gondol tehát az idő múlásával. A Hevesi-színház galériáján látható, Metamorfózis című tárlatát mégis  a nyolcvanas évekből származó festményeivel indította el. Ekkor  még Zentán élt, s kereste önmagát.

- Azokat az alkotókat idézi meg ez a hat festmény, akik leginkább hatottak a látásmódom alakulására - mondja. - Munkácsy  sokáig megkerülhetetlen volt számomra, később Zichy Mihály lett az elsőszámú kedvenc. Nem csak virtuóz rajztudása miatt, hanem mert hozzá is közel állt a szürrealizmus.  De Bosch vad álomvilága, vagy Dürer precizitása ugyancsak fontos építőkő volt számomra.

Buday Mihály a Golgotai magány című festménye előtt, dr. Kostyál László művészettörténész társaságában. A halál előtti pillanatot próbálta megragadni. Fotó: Katona Tibor

Művei nagy részét történelmi atmoszféra lengi be. Honnan ez a beágyazottság?

- Kedvenc témáim között szerepel a magyar történelem, a Biblia, a görög mitológia, s a mindezeket időtlenné tevő látomásaim. Az én témaválasztásom megállt a középkor végén, az újkor már nem az én világom. A magyar mondavilág kimeríthetetlen, állandó értékeket hordoz, de az újkor eseményeit annyiszor átértékelték már... A Biblia szintén kiapadhatatlan forrás, e témákat is próbálom emberközelien megragadni,  pátosz és cukormáz nélkül  - fejtegeti.

Három iskolában is tanít, Zalalövőn és Salomváron rajzot, a a megyeszékhelyi Adyban matematikát.

- Jól összefér a két világ, hiszen a matematika megtanítja velünk, hogy mindenben van logika,  még a szubjektív művészetben is. Egy képet is fel kell építeni, agyban megkonstruálni, bár én nem vagyok híve a túlságosan kidolgozott vázlatoknak. Hagyok magamnak szabadságot, hogy festés közben változtassak, hiszen különben csak a felvázoltat "másolnám", ami számomra már valamiféle kényszer, ismétlés. A képeimen a szabadság és a precizitás találkozásából alakul ki egy ötvözet, mint a réz és az ón vegyítéséből a bronz.

Szinte valamennyi művén szerepel egy éteri női arc és egy gyöngyszem...

- A női arcban már sokan felismerni vélték a feleségemet és a lányomat is, pedig nincs modellje, az ideális női arcot próbáltam megfesteni. Nem a címlapok szilikonos, botoxos celebjét, hanem "A nőt", aki a folyamatos változásával is az állandóságot, a biztos kapaszkodót képviseli. Nekem is van ilyen múzsám, a feleségem...

A gyöngynek szintén története van. Eredetileg buborék volt, ami 1994-ben került fel a képekre, amikor a délszláv háború miatt Buday Mihály családjával átköltözött Magyarországra. A reménységet szimbolizálta, a törékeny  várakozást, a remélt jövőt. Akkor még csak szivárványos buborékként merte ezt megfogalmazni, ám mára tömör  gyönggyé szilárdult a jelkép.

Besegít a család galériájában, s művésztelepet vezet Zalaszentgyörgyön, valamint a horvát tengerparton, Vodicén. Utóbbiba is magyar alkotókat szervez, immár negyedik éve.

- Ide a feleségek is velünk jöhetnek, pedig azt szoktuk mondani, hogy tengerre vizet nem viszünk - tréfálkozik.

A  60 év azért őt is összegzésre inspirálja...

- Azt szoktam mondani, a sors mindenkinek ad öt percet, hogy eldöntse, hogyan tovább. Én a Bácska - Zenta - Zala útvonalat választottam, s úgy érzem, életem meghatározó lépései jó irányba vittek. Az is hazám, ez is hazám, s ha akadnak is tövisek a rózsán, összességében elégedett vagyok.

Két felnőtt gyermek édesapja.  Misi fiuk tervezőgrafikus  Budapesten, Laura pedig  gyakorló anyuka a 2,5 éves Emese és a hathónapos Máté mellett.

Álma, hogy a Biblia főbb lapjait képsorozatban ábrázolja, s a magyar történelem ívét is megfestené Emese álmától Mátyás uralkodásáig. Zichy Mihály előtt erotikus témájú képsorozattal tervez tisztelegni, már el is határozta, hogy  a bemutató 18-án, 18 órakor nyílik majd,  18 éven felülieknek.

Ezek is érdekelhetik