Paranoiás, szívtelen, rafinált - jellemrajz Sztálinról

Kun Miklós "Sztálin alkonya" című könyvének bemutatójára érkezett a közelmúltban a megyei és városi könyvtárba. Korábbi kutatásai során Sztálin több rokonával, közeli ismerősével találkozott, és összesen 52 mélyinterjút készített; ezek teljes feldolgozására már nem lát esélyt a történész. Könyveiben ugyanakkor részletes jellemábrázolást ad a diktátorról, akinek tetteit - fogalmazott az előadáson - a formális logika alapján nem lehet megérteni. Kun Miklós a következő jellemzést adta Sztálinról: paranoiás, beteges gondolkodású, de jó képességű, jó memóriával rendelkező, rafinált vezető. Okos, jó szervező, de erőszakos ember, akinek nincs szíve.

- Sztálin az 1930-as évektől kvótarendszer alapján "szalámizta le" saját országát. A kormányzóságok kaptak egy mutatószámot, amely "a szociális védekezés első fokára" vonatkozott. Ez az ő szóhasználatában azt jelentette, hogy ennyi embert kell kivégezni az adott területen. A német populációnak 5, a lengyelnek 10 százalékát kellett legyilkolni - jelezte a történész. Sztálin mindig talált ideológiát a terrorhoz: az egyszerű parasztokra például ráfogták, hogy trockisták, miközben a legtöbben azt sem tudták, ki az a Trockij (marxista forradalmár és ideológus, Sztálin riválisa), akinek meghurcolásukat "köszönhetik".

Kun Miklós: - Sztálin tetteit nem lehet a formális logika alapján megérteni (Fotó: Pezzetta Umberto)

Kun Miklós elsősorban Sztálin utolsó éveiről szólt. 1945-ben a szovjet vezető agyvérzést kapott, ettől fogva betegeskedett, évi 5-6 hónapot is szabadságon töltött. A halála előtt kidolgozta egy újabb hatalmas belső terror forgatókönyvét: meg akart szabadulni régi ismerőseitől, támogatóitól, még Berijától, a titkosszolgálat rettegett vezetőjétől is.

- 1952 decemberétől Sztálin feltörekvő fiatalembereket nevezett ki a belügybe. Azt a feladatot adta nekik, hogy nyomozzanak a belső ellenség után. Ekkor fedezte fel magának Brezsnyevet, a fiatal tábornokot is, akinek személyi anyaga tele volt botrányokkal. Ahelyett, hogy messze elkerülte volna, e link, pojáca, nőfaló primitív embert tette meg a Központi Bizottság titkárának. Brezsnyevet ugyanis a múltjával zsarolni lehetett.

Utolsó külföldi látogatója az indiai nagykövet volt, akinek Sztálin arról szónokolt, hogy az orosz parasztok rendszerint megölik a farkasokat... E homályos utalásban valójában a terveit vázolta fel: le akar számolni a barátaival, riválisaival. Köztük Vorosilov marsallal, őt ugyanis (bár igen közel álltak egymáshoz) Sztálin 1943 óta angol kémnek vélte. Az utolsó hetekben aztán Korotkov tábornokot bízta meg azzal, hogy dolgozzon ki egy projektet az áruló Tito megölésére. Sztálin ötlete a következő volt: meg kell bízni Costa Rica belgrádi nagykövetét (szovjet hírszerzőt), hogy kérjen a jugoszláv vezetőtől kihallgatást, és adjon ajándékba neki egy átalakított gyémántgyűrűt, amely mérget fecskendez Tito szervezetébe. Korotkov persze hüledezett az ötlettől, amelyből végül nem lett merényletkísérlet.

Sztálin arról is ötletelt 1953 elején, hogy a zsidók ellen pogromokat szervezzenek Szovjetunió-szerte. Moszkva körül pedig rakétagyűrűt akart építtetni; birodalma erős volt ugyan katonailag, de tudta, hogy az amerikai atombombák ellen nincs esélye. Készült tehát a harmadik világháborúra, de egyelőre halogatta azt. Az utolsó hivatalos irat, amely az asztalán hevert, Rákosi Mátyástól érkezett. Rákosi a budapesti metró építéséről számolt be, s azt írta, a létesítményt a közeledő események (tehát a háború) miatt atombiztossá kell alakítani, ám ehhez szüksége volna szovjet szakemberekre. A válasznak nincs írásos nyoma.

Kun Miklós végül Sztálin haláláról elmondta: nincs bizonyíték arra, hogy megmérgezték volna, de a jelek szerint környezete nem sietett orvosi segítséget hívni, amikor 1953 márciusában agyvérzést kapott. A halála utáni megrendülés pedig nem a sajnálat jele volt, az emberek inkább attól féltek, még rosszabb időszak következik. Ám a vezetés lassan a lakosság tudtára adta, hogy nem helyesel minden sztálini intézkedést. Berija (aki még 1953-ban politikai leszámolás áldozata lett) például azt kezdeményezte, hogy ne idézzenek mindennap a Pravdában Sztálintól. S hogy milyen a diktátor megítélése napjainkban?

- A nyugati baloldali értelmiség, amelynek számos képviselőjével jó viszonyt ápolok, gyakran hangoztatja, hogy mégiscsak ő nyerte meg a második világháborút, és bár eltorzított egy jó eszmét, modernizálta az országát. Egy példával válaszolok erre: 7 millió ukrán halt meg a '30-as évek nagy éhínsége idején, köztük 3 millió gyerek. Ez nem modernizáció, hanem embertelenség. Adja az Isten, hogy Sztálin soha ne térjen vissza, semmilyen formában! - hangsúlyozta Kun Miklós.

Náci propaganda szovjeteknek

Kun Miklós szerint 1953 elején Sztálin munkaképessége már minimális volt. Estéit filmnézéssel töltötte, különösen a náci miniszter, Goebbels gyűjteményét kedvelte. A politikai vezetés aztán hozott egy határozatot arról, hogy a szovjet gyárakban vetíthetik a náci propagandafilmeket a dolgozóknak, persze jó pénzért. Annyira sivár volt az orosz kulturális élet, hogy ebből hatalmas üzletet kreált Sztálin; egy olyan országban, amelynek nagy részét pár éve még megszállva tartották a náci németek...