Irány a nagyvilág: Gayer Mátyás jazz-zongoristával terveiről, elképzeléseiről

Külön örömmel szolgálhatott, hogy fellépett a város büszkesége, Gayer Mátyás zongorista, aki ifjú kora ellenére igazi jazz-virtuóz. Vele beszélgettünk.

– Nagyon korán, nyolc évesen kezdett el zenélni. Miként vezetett az út a jazz felé?

– Már gyerekként érdekelt a jazz, ami talán annak köszönhető, hogy édesapám kedveli ezt a műfajt. Tiborcz Iván, a nagykanizsai jazzélet jeles képviselője kezdett el tanítani, majd beiratkoztam a Farkas Ferenc Zene-és Aranymetszés Művészeti Iskolába. Itt klaszszikus zongorát tanultam, először Tálosi Péternétől, majd dr. Erdős Lászlónétól, közben pedig magánórákat vettem Tiborcz Ivántól, valamint Binder Károlytól, a Liszt Ferenc Akadémia jazz tanszakának vezetőjétől. Amire elvégeztem a gimnáziumot, már egyértelmű volt számomra, hogy zenéléssel szeretnék foglalkozni, így felvételiztem a Grazi Kunstuniversität jazz-zongora szakára, ahol most vagyok harmadéves.

– Milyen az élet Grazban?

– Klassz a város, itt van pénz a kultúrára, és az emberek zenéhez való hozzáállása is pozitív. A légkör befogadó, akiben van ambíció, annak megadatik a fejlődés és a tanulás lehetősége. A mesterkurzusokat adó vendégtanárok között sok az amerikai, meglehetősen magas színvonalú az oktatás az egyetemen. Ugyanakkor Graz kicsi város ahhoz, hogy az itt tanuló zenészeknek megélhetést és rendszeres fellépési alkalmat adjon.

– Mi a véleménye a hazai jazz-zenei életről?

– Itthon is sok tehetséges zenész tevékenykedik, de a fellépési lehetőségeik meglehetősen korlátozottak, s talán a kultúra sincs eléggé finanszírozva ahhoz, hogy Magyarországon maradjanak a művelői.

– Talán ön sem szeretne visszajönni a tanulmányai befejezése után?

– Mint ahogy szinte minden jazz-zenész, én is kacérkodom a gondolattal, hogy az iskola után New Yorkban dolgozzam. Ha ez a terv mégsem valósul meg, akkor is egy nagyobb városban, Párizsban, Berlinben vagy Londonban tudnám elképzelni az életemet.

– Meg lehet élni manapság zenészként?

– Persze, hiszen adódnak tanítási és fellépési lehetőségek, csak ehhez az kell, hogy az ember minden területen jó legyen. Nyilván nem egyszerű, de folyamatos munkával talpon lehet maradni a zenei életben.

– Sokoldalú zenész, a jazz műfaján belül milyen „érdekeltségei” vannak?

– A Gayer Mátyás Trióval alapvetően mainstream jazz-t játszunk, de a régebbi stílus is hatással van ránk. Egy elektronikusabb zenekarban is szerepelek, méghozzá a new york-i Jim Rotondi trombitással együtt. Az ő neve meglehetősen ismert a jazz világában, a graz-i egyetemen is tanít. Mindemellett szoktam helyettesíteni a HGM Jazzorkestar Zagreb Bigbandben, valamint benne vagyok egy „emlékzenekarban”, amelyik minden hónapban más-más nagy jazzikon munkásságát dolgozza fel. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy sok területről kapjon inspirációt az ember, a régi és a mai zenére is rá kell hangolódni.

– Említette, hogy a nagyobb külföldi városokban könnyebben érvényesülhet egy jazz-zenész. Ha jól tudom, sokat utazik majd a közeljövőben.

– Nemrég egy Graztól nem messze lévő jazzfesztiválon szerepeltünk, ami azért volt nagy élmény, mert a New York-i Luis Bonillával léphettünk színpadra. Ő szinte mindenkivel játszott már, aki számít a jazz műfajában. Ugyancsak nagy megtiszteltetés, hogy a közeljövőben felléphetünk a los angeles-i Don Menza szaxofonossal. Két hét múlva pedig Anglia és Skócia lesz az úti cél, Glasgow-ban, Edingborrough-ban, valamint Londonban fogunk játszani.