Harsány színek, vicces figurák, rideg valóság: Hudek-mesék felnőtteknek

Zeljko Hudek meseszerű figurái kedvesek, sőt, viccesek, ám ha valaki a látvány mögé néz, megpillanthatja az élet valóságát. A graffitit a házak falán, a szemetes utcát, a kéregető koldust, a dülöngélő részeget vagy éppen a kuncsaftra váró prostit. Hudek képein persze nem csak önmagában az alakok groteszkek, a nyüzsgő kisváros is magában rejti az ironikus ellentmondást.

– Zágrábban születtem, közel a vasútállomáshoz – említi Zeljko Hudek. – Egy olyan környéken, ahol éjjel-nappal zajlik az élet, emberek jönnek, mennek, esznek, isznak, nevetnek, olykor veszekednek. Egy ilyen helyen több a hajléktalan, az ittas egyén, s az örömlányok is felbukkannak. Ezek az emlékek, karakterek belém rögzültek, de ilyen vagy ehhez hasonló életképek mindannyiunkban vannak, még ha nem is annyira összesűrítve, mint ahogy megfestem. Persze nem véletlen, hogy a képeim meseszerűek, ez egyfajta kritikája a társadalomnak, a kornak.

Hudek egyébként igazi nemzetközi figura, hol Horvátországban, hol Ausztriában, hol pedig Magyarországon bukkan fel.

– Horvátország a szülőhazám, de a háború után Ausztriában találtam meg a boldogságot, a feleségemmel ma is Gleisdorf mellett élünk – mondja, miközben hozzáteszi: Magyarországon van a legtöbb barátja. – Szeretem a magyarokat, mentalitásuk sokban hasonlít a horvát emberekéhez, közvetlenek, barátságosak és szeretnek mulatni. Az osztrákok fegyelmezettebbek. Érdekes viszont, hogy ez utóbbi jó hatással van az alkotó munkára, a képeim nagy részét akkor készítem, mikor Gleisdorfban vagyok.

Zeljko Hudek már gyerekkora óta fest, ám művészete csak 2006 óta jelent megélhetést is számára.

– Édesapám operatőr volt a jugoszláv, majd a horvát állami televíziónál, később hangmérnökként dolgozott a filmgyárban – meséli Zeljko Hudek. – A művészeti egyetem elvégzése után én is egy rajzfilmstúdióban kezdtem dolgozni , ahol háttérképeket készítettem. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer kizárólag a festészetből fogok megélni. Tulajdonképpen a Ludvig Művésztelep hozta el számomra az igazi nemzetköziséget. Egyrészt baráti, másrészt szakmai kapcsolatokra tettem szert, így aztán számos meghívást kapok, például olyat, mint ez a mostani. Persze ez azért kicsit más, hiszen itt Nagykanizsán otthon érzem magam.

S ha már a megélhetés szóba került, Zeljko Hudek nem tagadja, hogy a gazdasági válság a szabadúszó művészeket is érzékenyen érinti. Mint mondja: ilyen időszakokban szinte természetes, hogy az emberek kevesebbet áldoznak festmények vásárlására.

– Kétségbeesve azért nem vagyok, egyszer a recessziónak is vége lesz, másrészt olyan világban élünk, melyben fontos szempont a birtoklás – vélekedik. – Számomra csak az fontos, hogy aki megvásárolja a képeimet, az elégedett legyen, s örömét lelje bennük.