2011.12.09. 09:30

Nem jó felnőni?

Nem akar felnőtt lenni, énekli szívszorító hitelességgel egy törékeny kisfiú a tátongóan sötét színpadon. Az ember a székhez szegezve érzi, igaza van. Senki sem így képzelte.

Arany Horváth Zsuzsa

De ami igazán megindító, az az, hogy a kemény munka közben sem bújnak ki kiskamasz bőrükből, nevetésre is marad energiájuk. Így aztán az ismert szívszaggató sztori bonyolódása közben felhangzó speciális szeretethimnusz értelmet nyer a srácok láttán: Az élet szép, az élet minden,/ S míg létezhet a Földön ember/ A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!/ Lesz út, lélektől lélekig,/ Lesz kinek megtanítsd világod titkait.

Általában nehéz elképzelni, hogy a nem igazán vidám tartományba tartozó történet közben csak úgy dalra lehet fakadni, de a szerzők arányérzéke és az egerszegi megvalósítás rendezőjének, Pinczés István Jászai-díjas művésznek az ízlése a garancia arra, hogy nem lesz szirupossá a játék. Pedig a színművészek közül jó pár előtt ott a kísértés. Török Já-nos és Doroghy Bella szerel-me veszélyes terep a melodrámára, de Bot Gábor és Foki Veronika elkerüli a csapdát, inkább a szép éneklésre koncentrál.

A debreceni kollégium tanári kara a jóságos Farkas Ignácból, a szórakozott Hertelendy Attilából, a különc Bellus Attilából és a haragos Szakály Aurélból áll, valamint az atyai pedellusból, Andics Tiborból. A hölgykoszorú a drámai vénáját csillogtató Debrei Zsuzsából, az érzékletes Lőrincz Nikolból, a túláradó Czegő Terézből, s a pillanatra felfénylő Ecsedi Erzsébetből tevődik össze, óvó keretet biztosítva a gyerekeknek. Ha valami magyarázatra szorul, az a hátsó falra vetített filmetűd, mely megismétli az elöl dolgozó arcokat. Nem szorulnak mozis támogatásra.

Muszáj leírnom, a nagydiák Mihály Péter a premier tapsrendje alatt megismételhetetlen perccel ajándékozott meg, amikor elérzékenyült. Tán leendő pályatársai teljesítménye láttán...