A Déryné hetven éve (fotókkal)

A kultúr  - ahogy az itt élők hívták, s hívják máig a házat  - a kezdetektől központi helyet foglalt el a mindennapi életben. A helyiek érthető módon büszkék voltak az impozáns, tartalmas programokat kínáló épületegyüttesre, de szerettek ide járni a környező településekről is. A kitermelésben megfáradt olajipari dolgozók kipróbálhatták magukat a néptánc-csoportokban, zenekarokban, színházi előadásokat láthattak, de az intézményben került sor a vállalati ünnepségekre is. Itt működött a MAORT-telep első fekete-fehér, majd színes televíziója, minden este szólt a zenegép, s tömegek igyekeztek közelebb kerülni a biliárdasztalhoz.

- A MAORT szociális politikája a negyvenes évekre bontakozott ki, amikor az előző évi jelentősebb nyereség módot adott arra, hogy a vállalat szociális és kulturális létesítményeket hozzon létre - beszélt a kezdetekről lapunknak a nemrég megrendezett jubileumi ünnepségen Bajzik Zsolt bázakerettyei kötődésű, ma már Szombathelyen élő helytörténész. - A munkáslétszám ugrásszerű növekedése elkerülhetetlenné tette, hogy országszerte munkásjóléti intézmények épüljenek. Bázakerettyén a második világháború kitörése után, 1940. október elsején kezdték el a májusban megalapított MAORT Munkásotthon, Kultúr- és Önsegélyező Egyesület székhelyének, a munkásotthonnak az építését a megye akkor legelmaradottabbnak tartott részében. Az egy év alatt felépült ház terveit Keresztes Győző készítette el göcseji stílusban. Az új komplexumot 1941. október 2-án adták át a nagyközönségnek. A falu legmagasabb pontján felhúzott U alaprajzú épület teraszáról csodálatos panoráma nyílt a környékre  - mondta Bajzik Zsolt.

A háború után a megnövekedett igények miatt 1955-56-ban bővíteni kellett a munkásotthont, s elkészült a közel 300 főt befogadó mozi- és színházterem, a presszó és a bálterem. Ekkor került fel a homlokzatra a Déryné Kultúrház felirat is.

Nyáron tért vissza a településre a MAORT-tisztviselő és színjátszó Gyurcsák János, akinek ’52 és ’56 között szinte bujkálnia kellett a MAORT-per, a vállalat államosítása után, amikor országszerte internálások, kitelepítések zajlottak. Személye azért fontos, mert a Déryné Kultúrház számos vezetője közül ő volt az, aki előbb a színjátszó-csoport élén, 1963 és 74 között pedig az intézmény igazgatójaként múlhatatlan érdemeket szerzett a bázakerettyeiek művelődésében.

A ház életének legszomorúbb időszakát hozta el a rendszerváltás. A rendezvények megritkultak, a kulturális élet átalakult, a ’90-es évekre pedig annyira leromlott az épület állaga, hogy szükségessé vált a felújítása. Ekkor nagy reményű, ám máig beteljesületlen tervek születtek a kultúr rendbetételére és hasznosítására.

- 2003-ban teljesen átalakították az épület egy részét, s közben elbontották a térségben is fontos szerepet betöltő (lévén az egyetlen ilyen volt közel, s távol) mozi- és színháztermet  - jelezte Bajzik Zsolt. - Ezt ma is bánják az itt élők. A szerkezetileg kifogástalan állapotú egység helyett egy szállodát akartak építeni, ám a terv hamvába holt. A felújított részen pedig eltűntek a régi gipszstukkók és díszek, s csak két szekrény és egy asztal maradt a dicső maortos múlt mementójaként.