Végtére, hazatérek Csöngére (fotókkal)

Például ott van mindjárt a megyeszékhely, Szombathely, ahol James Joyce legendás hőse, Leopold Bloom született az Ulysses szerint, s akivel a macskaköves Fő téren személyesen is találkozhatunk. Kőszegen lépten-nyomon Ottlik Géza Iskola a határon című könyvének emlékeibe botlunk, Egyházashetyén pedig ugyanaz (vagy legalábbis nagyon hasonló) a táj tárul elénk, mint egykor az ifjú Berzsenyi Dániel elé.


Ám létezik egy aprócska falu, egészen a megye észak-keleti csücskében, amit az irodalmat és verset szerető kirándulóknak vétek lenne kihagynia. Csöngét persze nem kell tukmálni, hiszen forgalmas a nemrégiben felújított és korszerűsített Weöres Sándor Emlékház környéke. A költő fenomén gyermekkora, s családja is ehhez a kis faluhoz köthető. Az igazsághoz hozzátartozik az is, az igazi szülőház nem azonos az emlékházzal, ami a költőóriás mellett családjának, őseinek, visszanyúlva egészen a nagyapjáig, költőtársainak és feleségének, Károlyi Amynak is emléket állít. Az egykori Weöres birtok, amely a templommal szemben helyezkedett el és amely azóta sajnos teljesen elpusztult, már csak a helyiek emlékeiben élhet tovább, az emlékmúzeumnak helyet adó lakóház a költő szüleinek a háza volt: a kúriát Budakeszi Weöres Sándor földbirtokos 1878-ban építtette. A házaspár hagyatékát: leveleit, fényképeit, személyes tárgyait átlengi a régi korok kellemes nosztalgikus hangulata, ami mellett mégis jól megfér a múzeum amúgy korszerű és modern felszereltsége.


Az emlékház kertje nemcsak a csendes elmélkedésre nyújt teret, de itt olvasható a gyökereire mindig is büszke költő legotthonosabb verssora is: Végtére, hazatérek Csöngére , amely a 2003-ban felavatott Weöres-szobron, Segesdy György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásán kapott helyet. Minden évben, a költő születésnapja környékén, mely június végén esedékes, gyűlnek össze az irodalmat értő vagy csupán szerető emberek, s néhány Weöres-sorral és koszorúzással emlékeznek meg a hely legnagyobb szülöttéről.


Bár a Rába utcai múzeumnak nincsen állandó nyitvatartása, de jól látható telefonszámokon elérhető és elkérhető a kulcsa, s ha szerencsénk van, a kulcs mellé még szájról szájra terjedő történeteket is kapunk a Weöres családról vagy éppen Kodály Zoltánról, aki maga is gyűjtött népdalokat Csöngén éppen a költő meghívására. Akit egyébként annyira nem becsültek poétaként (vagy nem értettek) a csöngeiek, hogy bizony a több ló vontatta úri kocsi előtt mélyen meghajló falusiakat sem a verslábak késztették borulásra, hanem a szép négylábúak. Legalábbis ezt mondta egy helyi történet szerint maga Weöres Kodálynak...


A helyi legendákon túl, aki valóban többet és bizonyosabbat akar tudni ennek az aprócska, de annál gazdagabb falunak a múltjáról és jelenéről, az kezébe veheti a Csöngéről készült első tájmonográfiát, amit nemrég bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére. Magyar Melinda és Magyar Balázs Márk Hazatérek Csöngére kiadványa színes és széles képet kínál a faluról az egyszerű utazótól a helyi öregekig mindenkinek.


A Weöres Emlékházon túl érdemes elidőznünk a temetőben is, itt ugyanis közvetlenül a bejárat mellett találjuk a költő édesanyja, Blaskovich Mária sírját, aki mivel nem született Weöres volt, nem nyugodhat a kriptában. A temetőben továbbsétálva legyünk résen, hiszen bár a lonc alaposan benőtte, de megtalálhatjuk magát a kriptát is, ám a poétát ne keressük itt. Az 1913-ben született és a rendszerváltás évében elhunyt Weöres Sándort ugyanis akarata és végrendelete ellenére Budapesten temették el, s ott is nyugszik máig.


A temetőből már egészen jól látszik az evangélikus templom tornya, mindenképpen tegyünk hát arra is egy kis kitérőt. Ugyanis, ha felmegyünk a karzatra, egyből Petőfi Sándor helyébe képzelhetjük magunkat. A nép költője a szomszédos Ostffyasszonyfán élt egy darabig, de átjárt Csöngére templomba, s erről a karzatról pillantotta meg Csáfordi Tóth Rózát a földes úri padok között, s természetesen örök szerelemre gyúlt Petőfi, amit meg is örökített a karzat könyöklőfáján egy latin mondatban.


Persze Csönge még rengeteg el nem mesélt történetet és emléket hordoz magában, ám azokat csak úgy hallhatjuk meg, ha leülünk a fűbe és csendben várjuk, míg megérezzük a nyírfák susogásán át Weöres tündérlánya, Bóbita énekét.











Nagyobb térképre váltás