Cséby Géza műfordításainak új verseskötete: A csend visszhangjai

Cséby Géza munkásságának ismerői előtt emlékezetes a 2004-ben kiadott, Az égbolt hajfonatai című munka, mely a 20. század elejétől az 1970- es évekig tartó időszak lengyel lírájából adott ízelítőt, a legnevesebb költőkön keresztül. A csend visszhangjai címmel most megjelent kötet szerves folytatás, de új megközelítéssel idézi meg a századforduló éveinek költészetét egészen napjainkig.

A válogatásban igen széles szerzői kört ölel föl: Nobel-díjasoktól a még alig ismert fiatalokig. Nemcsak a fordításokkal, hanem a válogatásokkal is ott van a kötetben Cséby Géza saját irodalmi értékítélete, hiszen őszinte szubjektív alapon, a neki tetsző verseket kínálja az olvasóknak. A fordítások szerzői közt vannak már nem élő, de a felölelt időszak irodalmát jellemzően meghatározó személyek, valamint a lengyelországi határokon kívül, Ausztriában, Németországban, Litvániában lengyel nyelven verselők.

Csaknem 50 költő, több mint 120 írását lapozhatjuk fel, köztük a Nobel-díjas Czeslaw Milosz és Wislawa Szymborska 2-2 költeményét. A kötetben szerepel Karol Wojtyla, II. János Pál pápa, az író munkáságát jól jellemző, keresztény filozófiai tükröződésű 3 verssel.

A hosszú névsorban Zbigniew Herbert, Krzysztof Karasek, Ewa Lipsak, Bohdan Zadura, Adam Tagajwki a kortárs költészet fémjelei. Akiknek a munkáságáról pedig egy esetleges újabb kiadvány szólhat majd, s most először olvashatók magyarul, ők: Ewwa Sonneberg, Eryk Ostrowsim Lukasz Manczyk, Kuba Kisielewski.

Tartalmi arányosságot mutat a kötet azzal, hogy a szerzőktől általában 2-3 vers szerepel. Az antológia címét adó, A csend visszhangjai megfogalmazással Cséby Géza szimbolikus visszacsatolást fejez ki az ugyancsak filozofikus, Az égbolt hajfonatai címmel megjelent korábbi munkájához, azzal való folyamatosságot is érzékeltet. Most arra utal, hogy a költők csendben alkotnak, de a verseiknek visszhangjaik vannak. A tartalom egy magyarországi visszhang.

„Az új lengyel Cséby-műfordítások árnyalják és színesítik azt a képet, amit bő fél évtizede Az égbolt hajfonataiból megalkothattunk. További értelmezése és érzékeny feldolgozása az évezredvégi költészetnek, s annak is, amit az utána következő időszak hozott Kelet Európa mind természeti mind a társadalmi életébe” – fogalmaz a kötethez írt utószóban Németh István Péter, Tapolcán élő író. A kötet címlapja Szencz Lívia cserszegtomaji festőművész egy alkotásának felhasználásával készült.