Németh Klára festőművész kiállítása lezár egy korszakot

A tárlat címe Színek és évek, ami arra utal, összegzésre szánta el magát az alkotó. Talán új utakat keres magának a jövőben?

– Valahogy úgy... – mondja. – A most kiállított anyag a kezdetektől máig szinte minden festői állomásomból felvillant valamit. Régóta foglalkoztat azonban, hogy kicsit felborítsam azt a klasszikus rendet, amit a szépen bekeretezett, akkurátusan falra akasztott festmény üzen magáról. Sok örömöt leltem ezekben a munkákban, de most új irányok foglalkoztatnak.

Addig is, míg ezekkel közönség elé lép, ismerkedjünk Németh Klára régi arculatával. A tárlaton nyomon követhető eddigi alkotói módszere: egy-egy vizuális ötlet, formai érdekesség, színviszonylat szisztematikus körbejárása, kiteljesítése. E kis sorozatok a nézőben a komplexitás érzetét keltik, ki gondolná, hogy a művészt belül inkább feszültséggel töltik el.

– Egy-egy lezárt egység után ugyanis mindig rámtör a kétség, vajon jut-e még valami új az eszembe? S ez az érzés egészen addig nyugtalanít, feszeng bennem, amíg el nem kapok egy új fonalat. Aztán, ha azt is kifestem magamból, kezdődik minden elölről.

Úgy tűnik, számára ez a körforgás a belső motor, ami hadra fogja alkotói energiáit. De valami egészen új jelenséget is kipörgött az a motor. Most készülő munkáin az akvarell papírt különböző hosszúságú, karvastagságú fa hengerekre cseréli. Fehérrel alapozza őket, s ugyanúgy akvarellel fest rájuk, mintha papír volna... A hatás mégis egészen más, hiszen felfüggesztve helyezné el őket, így a „festmény” a térbe lép. A hengerek ritmusa, egymáshoz viszonyított helyzete fokozza a formabontó izgalmat. További ötletei is vannak, mint mondja, a lazaság, a spontaneitás érzetét szeretné hozzákapcsolni a munkáihoz.

S hogy miként jutott ilyen gondolatokra? Sokat töprengett azon, hogy a művészettörténet során milyen sokat változott a festmények tartalma, témája, stílusa. Ehhez képest viszont a kép, mint tárgy, mint megjelenési forma, szinte ugyanaz maradt. Sík, festett felület, szemmagasságban elhelyezve. Úgy érzi, a maga részéről valami kötetlenebbre vágyik. A szín és a festés továbbra is a lételem számára, ám ezen belül már szűknek érzi saját kereteit. Fizikai és elvi értelemben egyaránt.