2010.07.21. 16:30

Múzeum Lédának

Őszre befejeződhet annak a nagyváradi ingatlannak a felújítása, amelyben Ady Endre múzsája, Brüll Adél lakott egy ideig, és amelyben Léda-múzeumot alakítanak ki a tervek szerint - adta hírül szerdán a Krónika című erdélyi napilap.

MTI

A nagyváradi Fő utcai ház igen leromlott állapotban van, a rendszerváltás előtt a Román Vasúttársaság használta levéltárként, utána privatizálták és bérbe adták. Sokáig szórakozóhelyként működött, majd a város tulajdonába került, s bérleti jogát elnyerte tíz évre 2006-ban a nagyváradi Partium Alapítvány.

Lakatos Péter, az alapítvány elnöke - aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője - a lapnak elmondta, hogy a pályázat feltételei értelmében a fő javításokat a városnak kell elvégeztetnie, és csak a felújítás után költözhet be az alapítvány, amely az átvételtől számítva használhatja tíz éven keresztül az ingatlant.

A nagyváradi polgármesteri hivatal közlése szerint mostanáig a tetőszerkezetet sikerült kijavítani, belső felújításokat is végeztek, és hamarosan új ablakokat kap az épület, amelynek a rendbe tételét a tervek szerint őszre befejezik.

A Partium Alapítvány ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy a házban Léda-emlékszoba létesüljön - nyilatkozta a lapnak Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, az alapítvány kuratóriumának tagja. A tervezett múzeumban olyan tárgyi emlékeket állítanak majd ki, amelyeket nyilvánosan meghirdetett gyűjtés útján sikerül beszerezni a nagyváradiaktól.

OLDALTÖRÉS: Ady Léda versei közül

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

MEG AKARLAK TARTANI

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.