Az elfeledett Klapka-légió katonái

A száműzetést önként vagy kényszerből vállaló katonai és politikai vezetők egészen az 1867-es kiegyezésig (sőt, sokan még tovább is) keresték a lehetőségét annak, miként lehet kiszakítani Magyarországot a Habsburg Birodalomból, s érvényt szerezni a forradalmi követeléseknek. Így fordulhatott elő, hogy bár 1849 augusztusában a szabadságharc elbukott, 17 évvel később egy jól szervezett magyar haderő (mintegy a függetlenségi törekvések szimbólumaként) átlépte a határt, és idehaza újra kibontotta a 48-as zászlót. A Klapka-légió - alig ismeri az utókor az 1500 fős, Poroszországban szervezett alakulatot, amelynek vezetője Klapka György, Komárom egykori védője lett - a magyar forradalmat szerette volna újra kirobbantani, de az osztrák csapatösszevonás és a tapasztalt közöny hatására egy nap után visszafordult, nem sokkal később pedig fel is oszlott.

Az egység alig pár hónapos működésének Máday Norbert műgyűjtő, 1848/49 hadtörténetének kutatója állít emléket A Klapka-légió, 1966. című kötetében, közreadva a tisztek fényképeit is. Egyik tanulmányában felvázolja a motivációt: e szerint a porosz-osztrák háború alkalmat kínált a magyar függetlenség ügyének felmelegítésére, ám az államközi konfliktust lezáró békekötés elbizonytalanította a porosz oldalon harcoló alakulat vezetőit: szabad-e eztán betörni Magyarországra? Végül az akkor 46 éves Klapka akarata érvényesült, így a katonák többsége 17 év után először léphetett magyar földre, de a behatolás hírére nem tört ki felkelés, s a hadi helyzet is úgy alakult, hogy rögvest visszavonulásra kényszerült a sereg.

Büszke, elhivatott férfiak tekintenek az olvasóra a gyűjtemény fényképeiről, amik a szakember szerint had- és fotótörténeti kuriózumnak minősülnek. Az eredeti példányok egy részét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, a törzsanyag viszont csak 2008 őszén vált ismertté: ekkor került műkereskedelmi forgalomba. Arra, hogy végül jó gazdára talált, az értékmentő kiadvány a bizonyíték.