Tizennyolc év után távozik a PE Nagykanizsai Kampusz éléről dr. Birkner Zoltán

„A mór megtette kötelességét, a mór mehet” – szokták mondani. S valóban: Nagykanizsa oktatása sokat köszönhet dr. Birkner Zoltánnak, aki most – habár oktatóként marad a kampuszon – új, izgalmasabb perspektívákat kínáló feladatkört kap a fővárosban.

- A minapi diplomaátadó ünnepségünk szimbolikus volt

– bocsátotta előre dr. Birkner Zoltán. – Ugyanis 2000 szeptemberében, 18 évvel ezelőtt került sor az első tanévnyitó ünnepségre a kampuszon, amely – bátran kijelenthető – mára nem csak emiatt, hanem valóságosan is nagykorú lett, a saját lábára állt. Abban az értelemben is, hogy 18 évnyi, a kampusz szervezőjeként, vezetőjeként eltöltött időszak után ezt a feladatkört most másoknak, hitem szerint rátermett kollégáknak adom át. Halkan jegyzem meg, de számomra különös egybeesés, hogy a nagylányom is éppen most töltötte be a 18. születésnapját… Azt gondolom, végtelenül sokat köszönhetek a nagykanizsai kampusznak, mert itt próbálhattam ki: alkalmas vagyok-e arra, hogy valamit szervezzek, felépítsek, egészen az alapoktól? Hálás vagyok, mert a környezetem mindig türelmes volt velem, a hibáimat megbocsátották, a sikereimet pedig felnagyították azért, hogy újabb motivációt, energiát kapjunk a továbblépéshez. A motivációra pedig szükségünk is volt, mert amikor létrehoztuk a kampuszt, azt céloztuk meg, hogy az elitbe kerüljünk, de úgy, hogy eközben a környezetünktől sem szakadunk el. Úgy vélem, mind a kettő sikerült. Pedig meg kell, hogy mondjam, ehhez nem vezetett egyenes út. Volt részünk nagyon könnyű és nagyon nehéz időszakokban egyaránt. A 2000-es években jöttek a hallgatók, s habár tisztességesen oktattunk, és tettük a dolgunkat, akkor is jöttek volna, ha nem így dolgozunk. A hozzáállásunk az évek alatt semmit sem változott, ám valamiért 2014-15 tájékán ez nem bizonyult elegendőnek, minden erőfeszítésünk ellenére a korábbi évekhez képest kevesebben választottak minket, s látni lehetett, hogy a tőlünk független folyamatoknak áldozatul eshetünk. Akkor sok mindent át kellett gondolnunk, s nem túlzás azt állítani, hogy abban az időben újjászülettünk.

Dr. Birkner Zoltán jelezte: a megújulás fontos lépéseként a várossal és a Hidrofilt Kft.-vel közösen létrehozták a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központot, mert úgy látták, hogy a víztudomány a következő évszázadok stratégiai kérdése lehet. Ebben a témakörben az elmúlt 3 évben 2 új szakot is indítottak, melyek közül egy különösen nagy hallgatói létszámmal büszkélkedhet.

- Létrejött egy posztgraduális másoddiplomás víztudományi szakunk, a víz- és szennyvízkezelő rendszerüzemeltető szakember képzés, most már 70 fölötti diplomát szerzett hallgatóval, s ami nagy fegyvertény: megvan az engedélyünk egy magyar és angol nyelvű alapképzés, a vízügyi üzemeltető mérnök alapszak elindítására is. Utóbbinál főleg az angol nyelvű képzést emelném ki, mert ezzel esélyt kaptunk arra, hogy 2019-ben külföldi hallgatók jönnek tanulni Nagykanizsára. Ez azt hiszem, igen nagy váltás. De elindult az újragondolkodás az informatikus mérnöki képzés kapcsán is, a klasszikus metódus szerint ugyanis ez egy nagyon nehéz szak, mert erős a képzésben a matematika – miközben ma az informatikusok iránti kereslet óriási. Ezért olyan újfajta szakot kellett létrehozni, ami vonzó a fiatalok számára és kevésbé elméleti jellegű, sokkal inkább gyakorlatorientált.

A szak létrehozását dr. Palkovics László korábbi oktatásért felelős államtitkár, mostani innovációs és technológiai miniszter kezdeményezte. Az üzemmérnök informatikus alapszakunk január 23-án indulhatott el, s örömmel mondhatom, hogy e szakon 100-nál is több új hallgató érkezik a nagykanizsai kampuszra. Mindennek köszönhetően nagyon izmos felvételi időszak előtt állunk újra, ami azt jelenti, hogy megint annyi hallgatónk lesz, mint amennyi az „aranykorban”, 12-13 évvel ezelőtt volt. Ezzel elhárult annak a veszélye, ami pár éve nagyon is reális volt, azaz hogy megszűnik az egyetemi képzési hely. Annak ellenére, hogy a nagykanizsai kampusz az elmúlt évek alatt nagyon komoly egyetemi kutató-fejlesztő és oktató központtá vált. S a jövő is sokat ígérő: a kampusz új, 6 fős vezetésének átlagéletkora 40 év alatti, valamennyien doktori címmel és számos tudományos publikációval rendelkeznek – ahogy mondani szokták, előttük az élet, most érnek tudományos munkásságuk javába.

Az új igazgató dr. Tóth-Kaszás Nikoletta, két kitűnő helyettese pedig dr. Gerencsérné Berta Renáta, a Soós-kutatóközpont tudományos munkatársa és dr. Holczinger Tibor egyetemi docens, tanszékvezető, aki az informatikai területet képviseli a menedzsmentben. Három szakmai szervezet, illetve azok 3 első embere – dr. Galambos Ildikó, a Soós-kutatóközpont kutatásvezetője és intézetigazgatója, dr. Jaskó Szilárd, az alkalmazott informatikai tanszék megbízott, később pedig kinevezett vezetője, illetve dr. Németh Kornél, az alkalmazott gazdaságtani intézet vezetője – pedig az egyetem karaival tartja a kapcsolatot és a fejlesztésekért felel. Így van egy nívós szakmai és egy menedzsment szint, a kampusz tehát most úgy épül fel, mint egy kis egyetem. Annál is inkább, mert minden olyan, a hallgatók komfortérzetét javító szolgáltatással rendelkezünk, mint egy egyetem, s ugyanúgy szimbiózisban élünk a régióval, melynek a tudományos-gazdasági motorja is próbálunk lenni.

Dr. Birkner Zoltán hangsúlyozta: mindig megbízható szövetségesei voltak a munkában dr. Pintérné Grundman Frida, a nagykanizsai polgármesteri hivatal oktatási osztályának korábbi vezetője, dr. S. Nagy Katalin, a Kanizsa Felsőoktatásáért Alapítvány elnöke, dr. Gaál Zoltán, a Pannon Egyetem korábbi rektora, dr. Gelencsér András, a jelenlegi rektor és Cseresnyés Péter korábbi polgármester, most az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese. S hogy a volt kampuszigazgató merre halad/megy tovább?

- Egyetemi oktatóként maradok, mert a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza a szívügyem – árulta el. – Sok energiát tettem bele az egyetemi karrierem építésébe, nagy hiba lenne mindezt kidobni most az ablakon, nem szeretnék eltávolodni a kutatói területtől. Viszont az innovációmenedzsment (ami egyébként még szakmai értelemben tartogathat számomra kihívásokat) területén kaphatok olyan feladatokat, amilyeneket még soha nem csináltam, vagy legalábbis nem akkora volumenben, mint amekkorában új munkakörömben fogom. Többet erről most nem szeretnék elárulni, tartva magam egy híres közmondáshoz: a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk.

Dr. Birkner Zoltán 1994-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos középiskolai tanárként. Ezt követően a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban helyezkedett el. 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola zalaegerszegi tagozatán pénzügyi szakközgazda oklevelet szerzett vállalkozói szakirányon. 2010-ben PhD-fokozatot szerzett a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktori iskolában summa cum laude minősítéssel. Dolgozatát Zala megyében is az innováció a siker motorja? címmel írta. Folyékonyan beszél német és angol nyelven. Számos díja közül a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Harsányi János Díját érdemelte ki 2013-ban, idén tavasszal pedig a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Balog Zoltán korábbi minisztertől az innovációmenedzsment elméleti és gyakorlati területén folytatott kutatásai, valamint a nagykanizsai kampuszon folyó oktatás és kutatás magas színvonalának biztosítása érdekében végzett munkája elismeréseként.