Szívsebészből háziorvos: Dr. Vígh András 23 év után váltott

A kedves olvasó velem együtt biztosan azt gondolta eddig: ez annyira irreális, hogy csak a filmekben fordulhat elő. Nos, tévedtünk. Van példa ilyesmire a való életben is: a hét eleje óta a kiskanizsai, 10-es számú háziorvosi körzet betegeit dr. Vígh András főorvos látja el, aki 23 évnyi szívsebészet után váltott.

– Huszonhárom évig dolgoztam a Zala Megyei Szent Rafael Kórház szívsebészeti osztályán, ahova közvetlenül az egyetem után kerültem dr. Papp Lajos professzor úr hívására – idézte fel dr. Vígh András. – Hat évig dolgoztunk együtt, addig, amíg ő el nem ment Pécsre. Én maradtam Zalaegerszegen, ott szereztem meg az általános sebészeti, később a szívsebészeti szakvizsgát. Azóta szívsebész vagyok, előbb adjunktus, aztán 2008-ban főorvos lettem, most viszont úgy éreztem, váltanom kell. Életmódot akartam váltani, s erre a legjobb lehetőséget a háziorvosi feladatkör kínálta, ezért pályáztam meg a megüresedett kiskanizsai körzetet, melyet évtizedeken át dr. Dénes András vitt, aki nemrég nyugdíjba vonult.

– Mi terelte az orvosi hivatás felé? Van családi előzménye?

– Édesanyám zenetanár, édesapám hajómérnök volt. Rajtam kívül nincs orvos a családban és nem is volt, viszont édesapámtól örököltem a reálkészséget, édesanyámtól pedig a zene szeretetét: basszusgitáron játszom a Magyar­ucca és a Weekend zenekarban. Annak idején nem határoztam el, hogy tűzön-vízen át orvos leszek. De mindig is szerettem a kihívásokat, és középiskolásként az orvosegyetem tűnt a legnehezebbnek. A sebészetbe az egyetemi évek alatt szerettem bele, s a diplomaosztó előtt 1-2 hónappal jött a hír, hogy Papp professzor kezdő sebészt keres. Kaptam az alkalmon, úgy voltam vele, ha már megcsináltam azt, ami szerintem a legnehezebb volt, akkor folytatva az utat, abszolváljak valami még nehezebbet.

– Laikusként úgy hiszem, a szívsebészet az orvoslás csúcsa, vagy legalábbis egy nagyon speciális területe, amihez csak kevesen értenek. Emlékszik rá, milyen volt először találkozni a dobogó szívvel?

– Valóban, az egész országban mindössze körülbelül hatvanan vagyunk szakvizsgázott szívsebészek. Hogyne emlékeznék: a derekamig úsztam a verítékben… Bennem ez a bizonyos találkozás mindig olyan érzést keltett, amit tudatosan és kitartó munkával tudtam megtanulni leküzdeni. Óriási a felelősség, s ezt nem egyszerű elviselni. Még arra is emlékszem, hogy a főnököm a kezembe nyomott egy csövet és azt mondta: „Most a beteg életét tartod a kezedben, ha kicsúszik ez a cső, akkor elvérzik…” Ez egy kezdőben totális rémületet keltett, de szerénytelenség nélkül mondhatom, az azóta eltelt 23 évben biztos tudásra és nagy rutinra tettem szert.

– Nem érzi úgy, hogy most ezt a tudást sutba dobja?

– Kevesen tudják, de a szívsebészek speciális tudása speciális életformát igényel. Az utóbbi hónapokban havi 13-15, úgynevezett behívós ügyeletet kellett teljesítenem, ami azt jelenti, hogy ha bent lévős ügyeletes voltam, akkor reggel fél 8-tól este 8-ig tartózkodtam a kórházban, s utána másnap reggelig készenlétet adtam, ha jött a telefon, mennem kellett. A másik változat szerint fél 8-tól fél 4-ig kellett bent lennem, majd aztán szintén telefonvégen másnap reggelig. Ám a szív esetében egy egyszerűbb beavatkozás is 3-4 órás műtétet jelent, ha viszont aortadisszekciót operálunk (azaz a szívből kijövő, kirepedt fő ütőeret állítjuk helyre), akkor 8 órán át is a műtőben vagyunk. Ugyanis a beteget a beavatkozáshoz szívmotorra tesszük, a testét lehűtjük 16 fokra, megállítjuk a keringését, légzését, s körülbelül 1-1,5 óránk van arra, hogy a műtét lényegi részét elvégezzük. Utána visszamelegítjük a beteget, vérzéscsillapítást végzünk, de mindezt csak fokozatosan lehet, van, hogy csak utóbbi eltart 2-3 óráig. És a 7-8 órányi műtéti időt úgy kell érteni, ha minden rendben van. Komplikációk esetén tovább tart a beavatkozás. Tehát ha valakit este vagy éjjel betoltak hozzánk a műtőbe, akkor az az éjszaka elúszott – s ilyen általában heti 2-3-szor fordult elő. Most másfél hónapos a második házasságomból született kislányom (az előző házasságomból 4 csodálatos, felnőtt gyermekem van, akiket nagyon szeretek), s az említett terhelést figyelembe véve talán nem csoda, hogy úgy döntöttem, itt az ideje váltani. Nehéz volt meghozni a döntést, de a feleségem támogat benne. Egyelőre, még körülbelül egy évig Zalaegerszegről járok rendelni, de tervezzük, hogy Kanizsára költözünk. A megszerzett tudásom pedig nem vész el, reményeim szerint meg tudok tartani egy napot a szívsebészeten, amikor operálhatok. Másrészt a szív-érrendszeri betegségekről megszerzett ismereteimet és a kialakított kapcsolati tőkémet a kiskanizsai betegeim javára tudom fordítani.

Dr. Vígh András a legemlékezetesebb esetei közül egy gelsei lány történetét említi. Öt éve, december 30-án felhívták az intenzív osztályra, ahol az akkor 17 éves, válságos állapotú lányt géppel lélegeztették. A vizsgálatok kiderítették: az egyik szívbillentyűje bakteriális fertőzés miatt tönkrement. Miután ez tudottá vált, azonnal vitték a műtőbe, ahol beültettek neki egy műbillentyűt – s a kislányból mára felnőtt nő lett…