A hűtlen férj és a nyomtatott banán – szemelvények a ZA-KO előadásaiból

Hatodik alkalommal rendezte meg a Kvártélyház Szabadtéri Színház és a Manna a kortárs fesztivált, amelyben a fő vonulatot a színház képviseli, ám a program kikacsintott a zene, a tánc és a bábjáték felé. A közönséget rendre a Kvártélyház udvarára vonzotta a várható élmény, hiszen vasárnaptól vasárnapig minden este történt valami. Alább a keddi és szerdai produkciót vesszük górcső alá, s bár két merőben más hangulatú estnek lehettünk tanúi, a játék emlékezetes volta megteremti a közös nevezőt.

Kedden a Bocs, félrement! című vígjátékot láttuk az Orlai Produkció előadásában, Paczolay Béla rendezésében. Billy van Zandt és Jane Milmore darabja klasszikus vígjáték, Feydeau sem írhatta volna szebben. Szerelem, féltékenység, félreértés, ármánykodás, megtévesztés, zűr és zavar, majd a párok egymásra találása, ha nem is az eredeti leosztásban. Az ezeréves rugóra járó történet azonban nagyon mai, hiszen a bonyodalmat egy rossz címre elküldött e-mail robbantja ki. Ez az a pont, ahol a néző egy csapásra bevonódik, hiszen ilyen botlást szinte mindenki elszenvedett már, akik a klaviatúra bűvölésével tölti idejét. Richard (Schruff Milán) tehetős ügyvéd, aki, bár szereti feleségét, Stephaniet (Kovács Patrícia) krónikus hűtlenségben szenved. Vesztére megajándékozza nejét egy laptoppal. A csinos, odaadó és ábrándos mintafeleség hamar rákap a levelezés, csetelés ízére, ám hidegzuhanyként szembesül egy zaftos levélkével, amit férje az aktuális szeretőjének, Wandának (Herczeg Adrienn) szánt. Nagy intrikusként bekapcsolódik a kalamajkába az asszony legjobb barátnője, Peg is (Járó Zsuzsa), aki kiváló hekkeri adottságainak, továbbá masszív férfigyűlöletének köszönhetően kimaxolja a sztoriban rejlő matériát. A férj pártján George (Mészáros Máté), a szintén legjobb barát hoz üdítő karaktert.

A színpadkép láttán a néző lefagy.

Üres tér, benne egy irgalmatlanul hosszú asztal, rajta öt laptop, s mögötte ül öt ember. S így is marad mindvégig. A szereplők beburkolóznak saját kis virtuális univerzumukba, a történet valóságában soha nincsenek egy légtérben, s kizárólag levélben, cseten, telefonon kommunikálnak egymással. Az előadásból mégsem hiányzik a dinamika, a mozgalmasság, ugyanis a kifejezetten szellemes szöveg (Zöldi Gergely fordítása) olyan feszültséggel és pezsgéssel telíti az atmoszférát, ami minden futkosásnál jobban magával ragad. Az idő múlását a laptopok időnkénti lecsukása, a vibráló, kékes fény kihunyása jelzi. A zajok is roppant ismerősek. A billentyűk pötyögése, az enter jelentőségteljes végszava, s az elküldött levelek suhanása festi alá a történetet. No meg a közönség nevetése.

Nevettünk szerdán is, de egészen más szájízzel.

A Terminál Workhouse előadása Kurt Vonnegut Isten hozott a majomházban! című novellájának feldolgozását tette elénk, Dömötör Tamás rendezésében. Az abszurdba hajló sci-fi játék a születésserkentő propaganda hatására végletesen túlnépesedett föld vízióját festi elénk. A planéta nem képes eltartani lakóit, a banánt is úgy nyomtatják. A Világkormány abban véli megtalálni a megoldást, hogy börtön és halálbüntetés terhe mellett kötelezővé teszi egy tabletta szedését, ami teljességgel kiirt minden nemi vágyat, s vele együtt a romantikát, a szerelmet is. Hogy a Főmérő higanyszála csökkenjen, a nyugdíjas kort elérő haszontalanokat Nemzeti Öngyilkos Szalonok várják tárt karokkal, ahol kiképzett Kisasszonyok kényeztetése közepette szenderülhetnek jobb létre. Történik mindez az emberiség érdekében, a hatalom által manipulált és megfélemlített nép beleegyezésével, a stabilitás jegyében. Aki ennek üdvét nem látja be, az ellenség, senkiházi, lakolnia kell.

Az egyik Kisasszony, Nancy (Gerlits Réka) fanatikus híve a rendszernek, minden vágya, hogy túlteljesítse a hullagyártásban kitűzött penzumot. Sok ezer élet illant már el közreműködésével, de egyre erősebben hisz a belé sulykolt eszmében. (Miközben a Kisasszonyok folyvást a stabilitást emlegetik, úgy inognak a bokatekerő magassarkúban, hogy komolyan aggódhatunk a színésznők ínszalagaiért.) Ám érkezik a Szalonba egy kuncsaft, aki vonakodik. Köszöni szépen, még meggondolja... Kiderül róla, hogy álcája alatt a lázadók szellemi vezére, Billy, a költő (Molnár Gusztáv) rejtőzik. A rettegett bűnöző társaival túszul ejti Nancyt, megvonja tőle az altestzsibbasztó tablettát, s kijózanító céllal bevezeti a szexualitás világába.

Az előadás közel sem hibátlan, de a hatás így is drámai. Feloldozásról ne is ábrándozzunk. A végjátékban a megtört lány maga vonul be a „gázkamrába”, s nem tudhatjuk, hogy azér, mert szembesült elkövetett bűneivel, vagy azért, hogy túlteljesítse a normát...