2011.06.16. 16:12
Kosárlabda: magukat verték meg
A német „átok” szerdán is fogott, de Gáll Tamás, a magyar női kosárlabda-válogatott másodedzője nem mentális okokkal magyarázza csapatunk búcsúját az Európa-bajnokságtól.
Kedden, amikor a szerdai magyar–német női kosárlabda Eb-pótselejtező esélyeiről kérdeztük a ZTE NKK szakvezetőjét, amondó volt: nem szeretnének a női kézisek hibájába esni, akik néhány nappal korábban hazai pályán vallottak kudarcot vb-selejtezőn a németekkel szemben. Aztán csütörtökön, amikor újra beszéltünk – immár annak a ténynek a tudatában, hogy együttesünk idehaza is kikapott (56-67) és így kettős vereséggel mondott búcsút a szombaton kezdődő Eb-döntőnek – Gáll Tamás úgy értékelt: nem mentális különbségek döntöttek a párharcban az e téren hagyományosan igen erős ellenfél javára.
– Rosszul játszottunk és meglepett bennünket a német zónavédekezés – fogalmazott Gáll Tamás. – Talán ha ma játszanánk, már minden másként történne, de ez sajnos már csak fikció. Pszichésen felkészültünk erre a sorsdöntő találkozóra, de el kell ismerni, és fejet hajtani a német csapat előtt, mely jobbnak bizonyult. A két mérkőzés alapján megérdemelten jutott ki kontinens- vetélkedőre.
– Árulja el, mit tervezett csütörtök délutánra?
– Azt, hogy utazunk Lengyelországba, de ne higgye bárki is, hogy előre ittunk volna a medve bőrére. Nem született idejekorán megírt forgatókönyv, csakis a németek elleni csatára összepontosítottunk. A csapategységgel sem volt gond, egyszerűen nem találtuk meg a saját játékunk ritmusát, éppen akkor, amikor kellett volna.
– Éppen ezért nagy a csalódottság, mert óriási lehetőséget hagyott ki a csapat. Kihathat mindez a jövőre?
– Ez egy fiatal együttes, például Szécsi és Raksányi ebben a sorozatban épült be az együttesbe, a jövő pedig az övék és ezé a csapaté. Azt gondolom, hogy a magyar női kosárlabda-válogatottnak még két-három évig a mostani társaság kilencven százaléka adja majd a magját.
– Erre a sorozatra kapott felkérést Székely Norbert szövetségi kapitánytól. Marad a csapatnál?
– A megbízásom valóban eddig szólt, de még nem beszéltünk a jövőről. Először is el kell készíteni a szakmai beszámolót, s a napokban ülünk le a kapitánnyal megbeszélni közös dolgainkat. Persze a konzekvenciákat le kell vonni, de azt gondolom, hogy – bár nagyon csalódottak vagyunk – tovább kell lépni és előre tekinteni. Egy illúzióval szegényebbek lettünk, de az élet nem állhat meg.
