A Pannon Egyetem kutatási központjának tenyészkertjében több mint 300 burgonyafajta nevelődik

A Pannon Egyetem keszthelyi Burgonyakutatási Központjában jártunk, dr. Polgár Zsolt és Vaszily Zsolt burgonyanemesítőkkel beszélgettünk az intézet nemesítési tenyészkertjében.

Vaszily Zsolt

Dr. Polgár Zsolt

– Mi dolga van ilyenkor a burgonyanemesítőknek – kérdezem a két szakembertől?

– Aki burgonyanemesítéssel foglalkozik, annak az év minden szakára bőven jut feladat, de a nyárelő különösen mozgalmas – kapom a választ. Június hónap a burgonya fő virágzási ideje. Ekkor lehet keresztezni egymással a kiválasztott anyai és apai vonalakat. Az új fajták előállításának folyamata ezzel a lépéssel kezdődik. Ez csupán annyit jelent, hogy emberi segédlettel az anyai vonal virágjának bibéjére rá kell vinni az apa virágporát. Európában ugyanis nem élnek olyan rovarok, amelyek a burgonyát beporoznák, sőt, ezt a szél sem teszi meg helyettünk – tudom meg Vaszily Zsolttól, aki ebben az időszakban szinte „együtt él" kedvenc növényeivel. Az intézet tenyészkertjében több mint 300 burgonyafajta virágzott, közöttük minden évben 100-150 féle kombinációban kell keresztezéseket végezni. Ahhoz, hogy a keresztezés sikeres legyen, magok fejlődjenek a burgonyabogyókban a körülmények szerencsés összejátszása is szükséges. A megtermékenyüléshez a kicsit hűvösebb időjárás az ideális. – Nekünk sokkal több beporzást kell végeznünk ahhoz, mint holland, vagy német kollégáinknak, hogy elegendő mag álljon rendelkezésünkre – veszi át a szót Dr. Polgár Zsolt, aki az intézet vezetése mellett a nemesítési programot is irányítja.

Keszthelyen már több mint 50 éve folyik burgonyanemesítési program. A fő cél olyan fajták kinemesítése, amelyek rezisztenciáik révén jobban bírják a hazai klímát, ellenállnak a főbb burgonyabetegségeknek, ezért stabilabban, jobb minőségben teremnek, mint a külföldi fajták, sőt vetőgumójukat sem kell minden évben lecserélni.

A kutatók burgonyaültetvénye. Fotó: Zámbó Balázs/archív

A nemesítés folyamata meglehetősen hosszadalmas. Egy-egy fajta előállítása átlagosan 8-10 évbe kerül. A keresztezés csak az első év. Az intézetben évente 20-50.000 magot állítanak elő. A következő évben belőlük felnevelt növények mindegyike potenciálisan egy-egy új fajtát jelenthet. A tíz év ahhoz kell, hogy ebből a sok „gyerekből" kiválasszák azt az egy-kettőt, ami valamely tulajdonságában felülmúlja mind a szüleit, mind a kontrollként vizsgált népszerű fajtákat. Ez nem könnyű, hiszen nem nehéz belátni, hogy a válogatás, minősítés szigorú, de szükségszerűen intenzív folyamatában nagy a veszélye annak, hogy a „fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is". A szelekciós munkában a nemesítők a fajtajelöltek minden mérhető tulajdonságát vizsgálják és évről-évre szűkítik a kört. Ehhez a modern biotechnológia olyan legújabb vívmányait is felhasználják, mint az egyes tulajdonságokhoz kapcsolt DNS markerek alkalmazása. A szelekciós munka egész éven át folyik a tenyészkertben, majd a betakarítás után a minőségi laboratóriumokban. A következő generációba mindig csak a legjobb vonalakat viszik tovább.

A keszthelyi szakemberek eredményei egyre elismertebbek itthon és külföldön is. Köszönhetően az olyan páratlanul gyors sikert elért új fajtáknak, mint a Balatoni rózsa, a Katica és a Démon, vagy a régebbi nemesítésű, de szintén nagyon közkedvelt Hópehely.

Közben beborult felettünk az ég, felcsillant a nemesítők szeme. Hátha jönne egy kis eső is a meleg mellé! Hadd fogjon a virágpor, had fejlődjenek a növények! Búcsúzóul sikeres nyarat kívántunk egymásnak, s csak annyit jegyeztem meg magamban, mennyire örülnünk kell, hogy ennyire elkötelezett emberek dolgoznak azon, hogy „második kenyerünk" minél kiválóbb minőségben kerülhessen az asztalunkra.